Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete

Előszó

Részlet a könyvből:

A mezőgazdaság története.

A mohácsi vésszel hazánkra zúdult török-tatár dúlások sorozata Halas város nagy környékét lakatlan pusztasággá tette, és mint láttuk, a város két ízben elpusztult. A nagy pusztaság a csekélyszámú újratelepült lakosságnak önként kínálkozott nagybani állattenyésztésre. Az 15%. év körül elpusztult Halas város lakosai is nagyban űzték az állattenyésztést, közlekedési eszközök hiányában különösen a marhatenyésztés virágzott, mert a szarvasmarha a maga lábán eljutott a külföldi piacokra. Különösen a győri vásárokat kedvelték abban az időben, a német és cseh kereskedők vásárlásai miatt. - 1590. évben ugyanis több kecskeméti és kevi tőzsérrel együtt Kovács György halasi tőzsér is felségfolyamodványban kérte a királytól, hogy kapcsoltassa a győri vásárhoz a szentiváni földet, hogy a felhajtott marháknak legelője legyen.
Az Ormánságból 1626. év körül újratelepített Halas lakosai ugyanezt az életmódott folytatták, láttuk fentebb, hogy hány halasi lakost öltek meg az igaz kereszténység vérenfolyt ellenségei, a tatárok, nyájaik mellett. A török kiűzetése után, 1699-ben végzett hivatalos összeírás őrizte meg részünkre az adatokat, amelyek ismerete mellett pontosan megállapíthatjuk a mezőgazdaság akkori állapotát.
Az összeírott 106 családhoz ha hozzáadunk 53 családot a pásztorokra és adó alá nem eső szegényekre, családonkint hat tagot számítva, legfeljebb 954 lélek lehetett a város lakossága, s a háborús időkben jószágokból teljesen kipusztultak, mégis 1196 szarvasmarhát, 242 lovat, 2857 juhot és 479 sertést írtak össze birtokukban a növendék állatokkal együtt, míg a tulajdonképpeni mezőgazdaságot csak 169 holdon űzték 338 pozsonyi mérő búzavetéssel, és 65 holdon 130 és fél mérő árpa, zab és köles vetéssel. - Szöllejük mindössze 177 kapa volt, de az állattenyésztés céljára 215 szekér szénát kaszáltak. Vissza