Kisnyomású gőzfűtések

Előszó

Részlet:
"Az előző kötetekben megismertük a melegvíz fűtőberendezéseket. A következőkben azokat a fűtőberendezéseket fogjuk ismertetni, amelyekben a gőzhalmazállapotú hőhordó közeget alkalmazunk. Bár vízgőzön kívül elvileg más fűtőközeg is tekintetbe jöhet, /pl. Freon 114./ a gyakorlatban "gőzfűtésen" általában vízgőzzel működő berendezést értünk. A vízgőz mint hőhordó közeg nagy előnnyel rendelkezik a melegvízhez képest. Mégpedig a melegvíz mint hőhordó közeg a fűtőberendezésben folyadékhőjének egy részét kb. 20-30 kalóriát ad le kg-ként, míg a gőz a teljes párolgási hőt /100 foknál 537 kcal/kg/. A fűtőberendezésekben általában telített állapotú gőzt alkalmazunk. A gőz túlhevítése nem célszerű, mert a túlhevítési hő a párolgási hőhöz viszonyítva kicsi, s ez így a szállítandó gőzmennyiséget csak jelentéktelenül csökkenti, de növeli a szállításkor fellépő hőveszteséget. Ezen felül a különböző hőmérsékletviszonyok mellett előállhat az is, hogy a fűtőtest felső részén a belső fal hőmérséklete a nyomáshoz tartozó telítési hőmérséklet fölött marad. Ez esetben a hőátbocsátási tényező jelentékenyen csökken, minthogy ekkor a túlhevített gőz gáz gyanánt viselkedik, így a fűtőtest a megnövekedett hőmérséklet különbség mellett is kevesebb hőt ad le, másszóval kevesebb gőz csapódik le benne s a gőz egyrésze a kondenzvezetékbe kerülhet. Ez a jelenség olyankor is mutatkozik, ha a túlhevítés fojtás következtében lép fel. Ezért a gyakorlatban a túlhevítést a lehetőséghez mérten kerülik. Ha a gőz termelése zárt rendszerben történik, azaz a gőz szabad kiterjedését meggátoljuk, akkor a rendszerben túlnyomás áll elő a környezet nyomásához képest." Vissza