Arcom a föld (dedikált példány)

Fülszöveg

"Az alkotás: felfedezés. A felfedezés lényege pedig egyenértékű, ha az törvényerejű, akár matematikus vagy művész felfedezése. Az ember boldogítását éppúgy szolgálja Beethoven zenéje, mint Einstein relativitás elmélete. A tudós számításaival felméri elhanyagolható parányiságunkat a világmindendenség méreteihez képest. A költő elfogadja ezt, de azt vallja: a belső világűr sem jelentéktelenebb a külsőnél, a kettőt csak egyszerre lehet felfedezni. Minden egyes halandó egyenrangúnak érezheti magát az időtlen mindenséggel, melynek birtokosa is. Csak a költő ötvözheti harmóniává ezt a félelmetes ellentmondást. Úgy érzem, hogy minden egyes emberben megvan erre a képesség, hiszen a boldogság nem más, mint a dolgok legfőbb megértése. Azt vallom, hogy legfőbb tehetség az emberség, s minden erre kell, hogy épüljön, erre a legcsodálatosabb, bár legtörékenyebbnek látszó alapra. A legfőbb törvény tehát: a boldogság megmaradásának törvényes, melyet felmutathatunk egymásnak, de magunkban külön-külön kell mégis felfedeznünk, hogy igazán a miénk maradjon. Amiilyen mértékben képes erre minden ember, olyan mértékben hat ez az emberiség életében, dolgaiban. Hiszek abban, hogy a küzdés, amely ma még embertől ember felé, szemtől-szembe harcban nyilvánul meg, nemsokára egymáshoz közelíti vállainkat, ésa mindenség titkai ellen fordul mindannyiunk javára. Arra törekszem, hogy ezt az egyetemes szándékot segítsem. Ma már közös érdekünk, hogy az emberek ne csak az anyagiakban, hanem az emberiségben is érdeklteknek érezzék magukat. Hiszen, ha azt kérdezem, hogy mire jó a szépség, akkor azt kérdezem, mire jó az ember. S azt vallom, hogy én csak annyira fogadhatom be igazán a világot, amennyiben az befogad engem. Ám mondhatnám fordítva is. Szeretnék tehát mindent megtenni, hogy rajtam semmi se múljék. A verseim is ennek a törekvésnek gyarló kísérletei. Vissza