Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban

Előszó

Örvendetesen föllendülőben van az állandó szókapcsolatok, különösen pedig a szólások, közmondások iránti érdeklődés. Ennek nyilvánvaló jelei mutatkoznak - külföldön s itthon egyaránt - tudományos szakkörökben s a művelt nagyközönség, a nyelv, a folklór iránt érdeklődők széles táborában is. L. Röhrichnek, a német frazeologizmusok neves kutatójának a megállapítása szerint majd minden évben megjelenik egy-egy új, népszerű szóláskiadvány (Lexikon der sprichwörtlichen Redensarten 27). Érthető a frazeologizmusok kutatásának reneszánsza. A proverbiumok a nyelv igen hatásos stíluseszközei, s mint ilyenek, természetes módon fölkeltik a figyelmet. Mint sajátos, a szó fölött, de a mondat alatt álló nyelvi egységek, vonzó vizsgálati terület nyelvészek és stiliszták számára. A folklór elemeiként viszont néprajzosoknak és az irodalom kutatóinak kínálnak hálás kutatási anyagot. A nagyközönséget különösen a szólások, közmondások eredetmagyarázatai érdeklik, s okkal. A frazeologizmusok egy része ugyanis a múlt kövületeként régmúlt idők hírnöke, és segítségével belepillanthatunk múltunk egy-egy rejtekébe. Nem csoda hát, hogy már-már a szólásmagyarázás divatjáról kell beszélnünk (Röhrich i. m. 28). Bizonyságul hadd hivatkozzam arra, milyen lelkesen fogadta a szakma és a közvélemény O. Nagy Gábor szólások és közmondások eredetét magyarázó, kitűnő könyvét, a Mi fán terem? címűt, valamint nagy szintézisét, a Magyar szólások és közmondásokat. Hivatkozom folkloristáink eredményes munkálkodására, arra, hogy "az utóbbi évtizedben a magyar szóláskutatás a nemzetközi parömiológia élvonalába került" (Voigt: MNy. 1975: 409). Emlékezetbe idézem, hogy az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők dicsérendő ügybuzgalmából néhány település szólásainak és közmondásainak egy része önelvű leírás formájában meg van örökítve. Utalok arra, hogy 1985-ben újra kiadták Kertész Manó Szokásmondások című, 1922-ben megjelent művét. Hivatkozhatom a nyelvoktatásnak az állandó szókapcsolatok tanításával-tanulásával kapcsolatos mindennapi érdeklődésére, s napilapjaink szólásokkal foglalkozó, többnyire nyelvművelő szándékú közléseire. Végül, de nem utolsósorban megemlítem, hogy az elmúlt években több kandidátusi disszertáció is készült e tárgykörben nálunk.
Ami a nyelvjárási frazeologizmusok vizsgálatát illeti, kétségtelen, hogy - értékes gyűjtéseink ellenére - súlyosak adósságaink. S ezt az adósságunkat gyors cselekvésre serkentő körülmény súlyosbítja. A hagyományos paraszti gazdálkodás megszűntével, a falusi életforma változásával, a nyelvjárások köznyelv felé való közeledésével egyre több táji állandó szókapcsolat szorul vissza s tűnik el. Ma még él a hagyományos paraszti gazdálkodásra jól emlékező idősebb generáció. Az utánuk következő nemzedékek azonban legföljebb töredékét - s csak részint közvetlen tapasztalatból - ismerik annak, amit az idősebbektől m még felgyűjthetünk. Erkölcsi és tudományos kötelességünk tehát, hogy minél többet megmentsünk annak a hagyományos paraszti, falusi életnek a nyelvi emlékeiből is, amelyet nemsokára messzi múlttá formál a változtató történelem. Vissza