Előszó
Ezen művemet ajánlom mindazoknak, akik örömmel, vagy fájdalommal emlékeznek a forradalom napjaira. Ajánlom azoknak is, akik akkor még nem, vagy alig éltek, hogy a dicsőséges forradalom egy kis...
Tovább
Előszó
Ezen művemet ajánlom mindazoknak, akik örömmel, vagy fájdalommal emlékeznek a forradalom napjaira. Ajánlom azoknak is, akik akkor még nem, vagy alig éltek, hogy a dicsőséges forradalom egy kis részletét megismerhessék. Lássák, hogy a maroknyi tizenéves fiú és lány, néhány felnőttel mit tudott tenni a szabadságért a világ egyik legnagyobb hadserege ellen.
Én akkor 27 éves voltam, feleségem és egy kislányom volt, így nem vettem részt a harcokban. Mint külső szemlélő és pártoló, igyekeztem a forradalom eseményeinek helyszíneit felkeresni, majd amikor lehetett, a harcok átmeneti szünetében, fényképezni. Színes felvételeket készítettem, ami akkor ismereteim szerint ritkaság volt.
Ezeket most közreadom. A felvételeket, mivel a forradalom leverése után büntetés (börtön is) terhe mellett kötelező volt a hatóságoknak leadni, magam hívtam elő, és 48 évig rejtegettem, nem kis veszélyt vállalva magamra.
Most, ahogy régi filmjeimet elővettem, és újra feldolgoztam, nem kis meglepetésemre ezek is előkerültek. Egy részük sajnos megsemmisült.
A korabeli helyszínek felvételeihez mellékelem a mostani állapotot.
A felvételek a budapesti VIII. és IX. kerületben készültek. Azokat az eseményeket írtam le, melyeknél magam is jelen voltam. Volt, amit másoktól hallottam, ezekért nem vállalhatok felelősséget. E művel, kérem, idézzék fel az akkori eseményeket, és ne feledjék el soha.
Vissza