Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet?

Előszó

Kiss József
HOGYAN KÉSZÜL SZOLNOKON A MEGYETÖRTÉNET?

Mintegy száz év óta Szolnokon nagy erőfeszítések történtek a megyetörténet megírására. Legutóbb a Megyei Levéltár kiadásában 60 ív terjedelemben tanulmánygyűjtemény jelent meg,1 amely nagy mennyiségű, többségében már publikált adatkészletet halmozott fel, de a feudális kor történetére vonatkozóan új levéltári anyagot nem szólaltatott meg. Az igen különböző színvonalú tanulmányok szerzői közül néhányan2 számos helyen téves és megbízhatatlan adatokra építették fel mondanivalójukat, pedig a szerkesztő bizottság hangsúlyozta, hogy csak megbízható adatokat használnak fel, hogy „az egyre szélesedő honismereti mozgalom önálló kutatást folytató... munkásai és a téma iránt érdeklődők kezébe adatgyűjtemény jellegű kézikönyvet adjanak".3 S minthogy „a legfontosabb összefüggések feltárására" is vállalkoztak, téves adatok esetében e dicséretes törekvésük nem járhatott sikerrel. Nem a sűrűn előforduló sajtó- és tollhibákról, valamint az elírásokról van szó, hanem arról a szemléletről, ahogyan néhány forráskiadványt „újraértékelnek", téves adataikból újszerű összefüggésekre következtetnek s ezeket természetesen „korszerű" eredményeknek igyekeztek feltüntetni. Lássunk e tárgyi hibák közül néhányat!
A „Szolnok megye" című összefoglaló részben két esetben is tévesen hivatkoznak egy 1323. évi királyi oklevélre s többek között ezt írják: „1323-ban Károly Róbert kivette a kunok fennhatósága alól a jászokat. Ettől kezdve a kunok a központi hatalommal szemben bizonyos ellenállást tanúsítottak." Majd ismételten azt állítják, hogy a jászok „a nomád kunok politikai jogot nem élvező, tőlük kulturálisan és etnikailag is elkülönülő segédnépei. A kunok fennhatósága alól Károly Róbert 1323-as kiváltságlevele szabadította fel a jászokat, s ettől kezdve önállóan is hasonló jogokat élveztek, mint a kunok". Vissza