Kiss József összes költeményei III. (töredék)

Előszó

Az egész világ durva hadimesterséget folytat, te pedig itt ülsz, vagy fekszel, váltakozva, és érzelmes klapanciákon töröd a fejedet. Egész életedben mást csináltál, mint a többiek és mindig mást, mint amit kellett volna. Mikor táplálkozásra volt szükséged, hogy erőt gyűjts egy mozgalmas élet viaskodásaira, fiatal korodban koplaltál. Mikor a börzére kellett volna járnod, ahol becsületszóra adnak és vesznek, leültél céltalan balladákat rovogatni, melyekről utóbb rád fogták, hogy kölcsön kérted, másoltad. Mikor káromkodni kellett volna, imádkoztál; mikor gyilkolni kellett volna, gyáván meghunyászkodtál és hagytad kisemmizni magadat. Mikor hajlongani kellett volna, kiegyenesedett a hátad: mikor barátokat és pártfogókat kellett volna szerezned, megszállt a szent igazság gőgje és szereztél egy életre szóló ellenségeket. Rajongó voltál, de mindig népszerűtlen eszmékért és kilátástalan ügyekért rajongtál. Zsoltárokat költöttél a Jehova dicsőségére és Jehova ajtonállói elállották az utadat, nem eresztettek be a szentélybe, mert méltatlannak találtattál. Ahelyett, hogy valami becsületes polgári mesterséget: ácsolást, csizmadiaságot tanultál volna meg, könyvcsinálásra adtad a fejedet; de nem is álmoskönyvekkel akartál boldogulni, ami jó és hasznos befektetés, hanem csalafinta álmok után futkostál, ami örök nyomorúságot jelent. Vissza