Irgalmasvérnő

Fülszöveg

Kiss Judit Ágnes, úgy tetszik, szerepet játszik. A címszerepet. És játszik a nyelvvel is: szófacsarással teremt álcát magának. "Vérnő": ez úgy hangzik, mint lédús ígéret a tikkadt toroknak, de úgy is, mint vészterhes fenyegetés. Vérnarancs és vérnász. Szerencse, hogy tompítja az irgalom.
DE jószerivel ez az egyetlen szójáték a kötetben. És ez is vérre megy. Kiss Judit Ágnes, miközben szerepekbe bújna, olyan leplezetlenül és vakmerően költő, ahogy manapság régen nem divat. Verseiben heves és személyes érzelmek lobognak, akár keserű a hangja, akár dévaj, vagy ábrándosan fátyolos. Akár légiesen emelkedett a beszéde, akár keresetlenül nyers, sőt urambocsá obszcén. "S mikor rájön, a szerepben ki van, / magával ütközik frontálisan."
Nemhiába zenész is, egyik alapformája a dal. Ehhez is kell ma bátorság. És persze tudás. Népdal, blues, sanzon, kuplé - otthon van mindegyikben. De ugyanígy az antik metrumokban és strófaképletekben is. Kötetét alkaioszi mértékben kezdi, hexameterben végzi. Közben azonban emészti a kétely. Kisbetűvel kezd mondatokat, verscímeket is, minthogyha szabódnék. Ijedtében álarcait váltogatja. Istent keres, és talál - vesztére, mert Isten gyomrában találja magát.
De igazi költő, tehát minden vesztesége nyereség. Minden ütközése erejét növeli. Ez egy erős kötet, erős indulás. Érdemes a költő nevét megjegyezni. Könnyű, mert antik mértékre megy ez is. A verstan adóniszi sornak nevezi: tá ti ti tá tá. Kiss Judit Ágnes. Vissza