Kiszakadva

Fülszöveg

Tornai József elég későn kezdett el publikálni, 32 éves volt, mikor első kötete, a Paradicsommadár, 1959-ben a közönség elé került. A nehezen megszülető első kötetet azonban gyorsuló ütemben követték újabb kötetei: tíz esztendő alatt hat verseskönyve látott napvilágot, melyek közül a legutolsó - A bálványok neve - verseinek válogatott gyűjteménye, költői pályájának összessége volt. Jelentkezését, újabb köteteit nemcsak a kritika fogadta fokozódó elismeréssel, de az olvasók is növekvő érdeklődéssel tüntették ki. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Tornai nemzedékének ma egyik legelismertebb és legnépszerűbb képviselője.
Annak a fiatal képzőművészek, muzsikusok körében is egyre inkább tért hódító irányzatnak a reprezentánsa, melyben az archaikus-hagyományos népi tartalom és kifejezés modern formákkal ötvöződik.
A múltban - a történelem előtti korok szemléletét tükröző mítoszokban,a természeti népek művészetében, a népművészetben - is azt keresve, ami a jövő számára fontos: a külső és belső harmónia lehetőségét. Költeményeinek egy részét panaszos, jajongó, jeremiádszerű hangvétele miatt visszafordulásnak, a valóságtól való menekülésnek gondolhatnánk, ha izzó szenvedélyességük, megidéző költői erejük nem változtatná őket hiteles tanúságtétellé, a jelen mellett érvelő cselekedetté.
A Kiszakadva újabb jelentős állomása, magasabban fekvő, tágabb kitekintést adó kilátója Tornai felfelé ívelő költői pályájának. Vissza