A magyarság keleti elemei

Előszó

A magyarság - azt akár a hunoktól a kunok megtelepedéséig számoljuk, akár csak Árpád népére koncentrálunk - a Kárpát-medencébe való jutása előtti évszázadokban szinte csak türk (török) és iráni népekkel találkozott és velük élt vagy velük egy szövetségben volt. Nem volt már kapcsolatuk a volgai finnekkel és a szlávokkal is csak mint alávetett, megadóztatott helyi lakókkal álltak laza kapcsolatban. Mivel egy szövetség vagy területi együttélés során minden nép keveredik egymással - ha ugyan nem olvadnak össze ezért okvetlenül szükséges, hogy megismerjük azon Ázsiából vagy az Iráni-fennsík felől Kelet-Európába érkezett népeket, amelyekkel a magyarok ősei régebben vagy csak európai vándorlásaik során találkoztak, kapcsolatba léptek. E török és iráni népek nyelvükben, kultúrájukban és biológiai adottságaikban fontos szerepet játszottak a magyarság kialakulásában.
A magyar őstörténet eseményeit visszafelé pergetve - a mai haza elfoglalásától az Etelközön, Levédián, a Kaukázuson, Közép-Ázsián keresztül - nagyobb nehézség nélkül eljuthatunk egy bizonyos pontig. Ez a pont, térben Belső-Ázsia, időben pedig a Krisztus előtti néhány évszázad. Legjobban a honfoglalásról és az azt közvetlenül megelőző korról vagyunk tájékozódva, sőt egész őstörténetünknek ez az egyetlen kora, melyben az írott források saját nevünkön magyarnak neveznek bennünket, Hitelességgel megállapíthatjuk, hogy a magyarság ebben a korban teljesen törökös állam- és társadalomszervezetben élt. Ebből viszont világosan következik, hogy a törökös állam- és törzsszervezet ama íratlan, őrök érvényű törvényére is el kell készülnünk, hogy egy lovas nép politikai viszonyai, törzsi, szövetségi csoportosulásai szerint időről időre más és más néven bukkan fel. És valóban így volt ez a magyarság esetében is, amikor a IX. századi írott források saját nevünkön emlékeznek meg rólunk, de ugyanakkor még használják egyik-másik korábbi szövetségese rátapadt elnevezését is (pl. onogur stb.).
E korábbi szövetséges népek, törzsek történetének kivizsgálása teszi lehetővé, hogy a magyarság őstörténetének kiindulópontjáig juthassunk vissza. A magyarság ebben a korban külső megjelenésben, szervezetében annyira törökös, hogy az egykorú keleti és nyugati történetírók is töröknek nézik. „Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarság a IX. századtól visszafelé egészen az V. századig - vagy még sokkal korábbig - kimutathatóan török és iráni népekkel élt együtt, akkor nyilvánvalóan keleti, minden valószínűség szerint török eredetű ez a nép" (Ligeti Lajos 1943). Vissza