Előszó
A magyar nép eredetéről - őstörténetéről - írok. A legfontosabbról, ami egy nép életében csak lehet. Ha egy nemes fa néhány évig nem hoz gyümölcsöt, az nem nagy baj. Ha hajszálgyökerei leérnek az éltető talajvízig, akkor majd hoz termést és a fa is életben marad. így van ez egy nép életében is. Ha elveszti gyökereit, múlt-tudatát, akkor elpusztul, ha múltjából táplálkozik, életben marad.
Természettudományos ember vagyok, két lábbal a földön járok. Hipotéziseim nincsenek, csak a tényeknek hiszek. 28 évi szolgálat után elhagytam a Magyar Tudományos Akadémiát azért, hogy ne kényszerítsen senki és semmi hivatalos dogmák követésére, hanem szabadon írhassam le azt, amiről a tényadatok eligazítanak és amiről meg vagyok győződve, hogy igazak. Lehetséges, hogy az újabb kutatások a leírtakhoz sok új ismeretet majd hozzáadnak, azt kiegészítik, esetenként mást bizonyítanak igaznak. Mindenesetre most elmondhatom Ozirisszal együtt, hogy „Nem mondtam tudatosan olyat, ami nem igaz és nem cselekedtem hamis szívvel" (Halottak Könyve).
Egy életen át gyűjtöttem az adatokat a magyar őstörténet megírásához, hogy éltem alkonyán leírhassam mindazon ismereteket, amelyekhez eddig eljutottam. Persze ez még közel sem a teljes igazság, de úgy gondolom, hogy afféle arra vezető út. Megadatott számomra, hogy bejárhattam Ázsia Szívét, eljuthattam a hunok-lakta területekre és oda, amelyekről elődeim csak álmodoztak vagy amely területeket csak irodalomból idézgettek. Hozzájutottam kínai, ujgur, ősi türk és kaukázusi forrásokhoz, gyűjthettem embertani, zenei, néprajzi, nyelvi és irodalmi adatokat és megadatott a legtöbb, ami egy embernek megadathat: több egyetemen taníthattam a magyar őstörténetet. A tanítás alkalmával megdöbbentem, hogy mennyire igényli fiatalságunk a magyarok eredetének igaz ismeretét, és józan, logikus gondolkodásuk, probléma- és kérdésfeltevésük sokban segített a tisztánlátáshoz.
Fiataljaink jók és tiszták - jogom van ezt vallani, mert nap mint nap ezt élem át. Népünk legszentebb és legfontosabb problémáival igenis világosan, tisztán, az ő szellemi szintjükön, tudományosan, tárgyilagosan és elfogultság nélkül kell beszélnünk. Volt előadásom a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen telt előadóteremben, ahol az óra után vastapsot kaptam hallgatóimtól - mint annak idején Bartucz Lajos professzor is kapott. Aztán odajöttek a fiatalok és azt kérdezték tőlem: „miért nem mondta ezt eddig még nekik senki?" Miért nem beszéltek nekik erről? És ezt a kérdést vádként tették fel. Miért nem írták meg a magyarok őstörténetét a tankönyvek? Miért nem iktatják be ezen ismereteket a tankönyvekbe? Miért hazudnak még ma is a felnőttek? Miért félnek erről hivatalos helyeken beszélni? A magyar nép őstörténete kérdésében nincsen különbség a politikai pártok között. Egyik sem mer őszintén szembenézni e témával. Minden politikus fél egy egységes, tiszta és igaz magyarságtudattól, egy tiszta őstörténetképtől. Pedig, ha bármely európai TV-állomást bekapcsolom - akár Bécset, akár az RTL-t, akár Paris 5-öt, akár a Sat 1-es adót - az osztrákok, a németek, a franciák, vagy akár az olaszok és a spanyolok méltósággal és boldogsággal ünneplik népünnepeiket.
Vissza