Kitaibelia 1999/2

Előszó

Jelen füzetben az utóbbi időben beérkezett kéziratok mellett a III. Aktuális flóra- és vegetációkutatás Magyarországon c. konferencia (Szombathely) előadásainak és posztereinek egy része jelenik meg. A laphoz érkező kéziratok számának folyamatos növekedése miatt jelen számtól kezdődően a konferencia-összefoglalók közöl csak azok jelennek meg a KITAIBELIA-ban melyek lektorált közleményként is megállják a helyüket. A szoros határidők miatt a szerkesztőbizottságra, lektorokra nagy teher hárult, munkájukat ezúton is köszönjük. Köszönetünket fejezzük ki az idegennyelvű összefoglalók ellenőrzésében, fordításában nyújtott áldozatos munkájáért Dr. Matus Gábornak, Dr. Papp Máriának, Dr. Tóthmérész Bélának és Voigt Wilfriednek. A lektorálásról A közlésre benyújtott kéziratok számának növekedtével természetes, hogy a lektorok által érdemi átdolgozásra javasolt és elutasított kéziratok száma is növekszik. Szeretnénk remélni, hogy „komolyan vett" lektori munka senkinek nem veszi el a kedvét a további munkától, közléstől és későbbi személyes ellentéteknek nem lesz alapja. Úgy véljük, a szerzőknek el kell fogadniuk, hogy a lektor feladata „hivatalból" kritika megfogalmazása. (A lektorral persze nem kell feltétlenül mindenben egyetérteni.) Egy kézirat elutasítása külföldi lapoknál mindennapos dolog és ettől függetlenül ugyanazt az anyagot más folyóirat közölheti. A „ritkaságvadászat"-ról Az utóbbi időben a hazai flórakutatás (ill. kutatók) kritikájaként fogalmazódott meg, hogy túlzottan ritkaságcentrikus. Ez megítélésünk szerint természetes következménye annak, hogy az utóbbi idő flóra- és vegetáció-kutatásainak alapvető közelítésmódja a megőrzés, a védelem lehetőségeinek keresése. A ,ritkaság" fogalma egyébként nagyon viszonylagos. A néhány évvel ezelőtt még országos léptékben rendkívül ritkának hitt egyes fajokról (pl. Carex hartmanii, Carex cespitosa) éppen a „ritkaságvadászat"-nak köszönhetően bizonyosodott be, hogy nem is számítanak ritkaságnak ... Más ritka fajokról pedig kiderült, hogy kisebb léptékben lehetnek elterjedtek (például a korábban a Tornai-Karszt magyar oldaláról csupán egyetlen helyről ismert Rubus saxatilis Vojtkó András szóbeli közlése alapján mintegy 160 lelőhelyen került elő). A ritkaság fogalma ökológiai szempontból is izgalmas és érdekes kérdés és úgy tűnik a hazai kutatók egyre szélesebb rétegét foglalkoztatja. Ezt mutatja, hogy a Magyar Biológiai Társaság Ökológiai Szakosztálya 1999. októberében a ritkaság ökológiájáról szervezett előadóülést és az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszékének Ökológus Teadélutánján is elhangzott egy előadás 1999. novemberében „Ritka fajok számának becslése a gyakori fajok mintázata alapján" címmel. A hazai flóra fajainak aktuális elterjedéséről, veszélyeztetettségéről az 1960-as évek óta ismereteink teljesen elavultak. Becsléseink szerint a KTTAIBELJA eddigi számaiban a hazai edényes flóra fajainak közel feléről jelent meg florisztikai adat (nem számolva a csak cönológiai felvételekben, tabellákban szereplő taxonokat). Természetes, hogy a florisztikai jellegű közleményekben általában nem szerepelnek országosan elterjedt, közönséges, nagyrészt vagy kizárólag szünantrópikus termőhelyeken előforduló fajok. Ezek országos elterjedésének vizsgálata is fontos feladat, de ezt csak az egész országra és az egész flórára kiterjedő flóratérképező mozgalom tudná megoldani. Végezetül a „ritkaságvadászok" védelmében megemlíthető, hogy egy részük saját örömére, kedvtelésére szabadidőt, pénzt és fáradságot nem kímélve kutatja egy-egy terület flóráját és ezzel a hazai természetvédelem és botanika számára értékes adatokat szolgáltat. a szerkesztők A kéziratot nyomdába adtuk 1999. november 8-án, Debrecenben. Vissza