Kitáruló világ

Fülszöveg

„A napkelte az Omulon felejthetetlen élmény volt. A felhők közül kibontakoztak a csipkés hegycsúcsok kontúrjai. A nap vörös korongja méltóságteljesen a hegyek fölé emelkedett, s fényével bearanyozta a sápadt csúcsokat. Hát, aki ilyet még nem látott, nem tudja, mit mulaszt! Pillanatok alatt elfelejtettem a fáradtságot, az álmatlanul töltött éjszakát! Ezért a látványért újból és újból vállalnék minden megpróbáltatást! Áhítat töltött el, mintha templomban lettem volna! Mozdulatlanul álltam és bénultan bámultam a csodát, a most születő, és mégis örökké ismétlődő csodát, egy új nap születését. Hálát adtam azért, hogy nekem megengedtetett, hogy bábáskodjam ennél a születésnél. Rádöbbentem, valójában milyen parányi az ember, pedig mennyire túlbecsüli magát! Hol van ehhez a nagysághoz képest? Legyőzhetetlen? Nem az! Bölcs? Még az sem, hiszen mennyi gyötrődéssel jut el addig a felismerésig, hogy mindezt belássa. Önhittségében azt hiszi, meg tudja hódítani a természetet, le tudja igázni a... Tovább

Fülszöveg

„A napkelte az Omulon felejthetetlen élmény volt. A felhők közül kibontakoztak a csipkés hegycsúcsok kontúrjai. A nap vörös korongja méltóságteljesen a hegyek fölé emelkedett, s fényével bearanyozta a sápadt csúcsokat. Hát, aki ilyet még nem látott, nem tudja, mit mulaszt! Pillanatok alatt elfelejtettem a fáradtságot, az álmatlanul töltött éjszakát! Ezért a látványért újból és újból vállalnék minden megpróbáltatást! Áhítat töltött el, mintha templomban lettem volna! Mozdulatlanul álltam és bénultan bámultam a csodát, a most születő, és mégis örökké ismétlődő csodát, egy új nap születését. Hálát adtam azért, hogy nekem megengedtetett, hogy bábáskodjam ennél a születésnél. Rádöbbentem, valójában milyen parányi az ember, pedig mennyire túlbecsüli magát! Hol van ehhez a nagysághoz képest? Legyőzhetetlen? Nem az! Bölcs? Még az sem, hiszen mennyi gyötrődéssel jut el addig a felismerésig, hogy mindezt belássa. Önhittségében azt hiszi, meg tudja hódítani a természetet, le tudja igázni a világot? Nem fog sikerülni, mert szereptévesztésben van, neki kellene hódolni, hiszen csak kicsiny része ennek az egésznek. Csak egy teremtmény, egy a sok közül! Inkább érezzen alázatot és hálát azért, hogy részese lehet ennek az egésznek! Alázatot és hálát, hogy látja a csodát, hallja a csendet, érzi a létezés örömét. Ezt jobb, ha nem felejti! Nándi forró teát hozott, s ez visszazökkentett az álmodozásból a valóságba. Kint reggeliztünk a szabadban. Szótlanul ettünk. Valahogy még mindig féltünk megtörni a varázslatos csendet."
Részlet a könyvből Vissza