Kiváló matematikusok és fizikusok

Előszó

Nagy természettudósok, fizikusok, matematikusok életrajzát nyujtja e könyv az ifjuságnak; nem annyira a külső életkörülményekre helyezi a fősulyt, - ámbár azok is érdekesek és tanulságosak, - hanem inkább a nagy gondolkozók lelki világát akarja feltárni; igy világitja meg azt a fáradságos utat, melyen meglátták, hogy a jelenségek nagy tömkelegében, szövevényességében általános törvényszerűségek nyilvánulnak meg, melyek csodálatos rendet teremtenek bennük. E törvényszerüségek megtalálása képesitette az embert arra, hogy bele avatkozhassék a jelenségek lefolyásába, azt irányithassa, hogy saját céljait szolgálja; ez tette lehetővé a természettudományok csodálatos alkalmazásait a legkülönfélébb tereken. Pedig a nagy kutatók szeme előtt nem is az alkalmazások lebegtek, - kutattak, törvényeket kerestek a törvények kedvéért, mert a törvényszerüségek meglátása akkora gyönyörűséggel, örömmel töltötte el lelküket, hogy ellenállhatatlan erő hajtotta őket eme egyetlen cél felé s az élet apróbb kellemetességeinek félretolásával, sokszor nélkülözések árán is egész életmunkájukat eme nagy feladatnak szentelték. Jól mondta br. Eötvös Loránd, hazánk nagy fizikusa, hogy a tudós munkája hasonló a költőéhez. A költőt lelki szükséglet kényszeriti arra, hogy érzelmeit versben fejezze ki, hogy fantáziájával meglátott történeteket elmeséljen; a tudóst is lelki szükséglet hajtja a törvény keresésére s lelke csak akkor talál megnyugvást, ha a törvényt meglátta. Amint a költő meglátja az élet és természet történéseiben a szépet és azt versbe foglalja, ugy a természettudós is meglátja a harmóniát teremtő törvényszerüséget s azt szavakba foglalja. Ha az ifjuság eme életrajzokból megtanulja nagyrabecsülni a tudósok munkáját, ha szivét melegség önti el, mikor bepillanthat a nagy gondolkodók lelki mühelyébe, akkor e könyv elérte célját, mert nem adatokat akar rárakni az ifjuságra, hanem lelkét akarja megragadni, fegyvert akar a kezébe adni ideális célokért való küzdelemre. Vissza