Előszó
Volt egyszer egy cikksorozat... Jó hét éve már, hogy az időközben megszűnt regionális újságban, a Tiszavidékben 1988 áprilisától 1989 januárjáig hetente mondtam a magamét a város épített...
Tovább
Előszó
Volt egyszer egy cikksorozat... Jó hét éve már, hogy az időközben megszűnt regionális újságban, a Tiszavidékben 1988 áprilisától 1989 januárjáig hetente mondtam a magamét a város épített környezetének védelmében.
Levéltárakban, régi újságokban, könyvekben kutattam - idős embereket faggattam és közben szorgalmasan fényképeztem az utcákat, tereket, temetőket...
Végül is a cikksorozat lett a könyv váza, gerince - igaz sokhelyütt kiegészítettem, új adatokkal bővítettem a korábban megírtakat. Sajnos sok esetben kellemetlen meglepetés ért a helyszíni adatellenőrzés során, mert meg kell mondjam, az elmúlt esztendők alatt tovább romlott épített környezetünk állapota: vannak újabb foghíjak, újabb lecsupaszított homlokzatok. A kálvária stációinak tábláit tovább csiszolták, törték és a régi sírok kövei is egyre fogynak, sőt a kistemető lélekharangja is már a múlté...
Nem folytatom tovább, mert úgy tűnik ördögi kör ez, és csak ismétlem magam, mint ahogy a könyvben is ismétlődnek bizonyos megállapítások, gondolatok...
Ha úgy tetszik, a város gondját vettem a vállamra, s tettem ezt azért, hogy maradjon valami a régiből, hogy régi ismerősként köszönjön ránk egy-egy szép épület.
Mennyire sikerült, vagy sikerült-e egyáltalán bármit is megoldani a gondokból, azt döntse el a nyájas olvasó, miután átlapozta a képeskönyvet!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal