Klinikai diagnosztika

Előszó

Részlet a könyvből:

A betegvizsgálat célja és módja.

A diagnosztika a betegvizsgálat módját s a talált leletből levonható orvosi következtetéseket tárgyalja. A betegvizsgálat célja pedig az, hogy a betegség nemét s annak a betegen észlelhető minden részletjelenségét megállapítsuk. Csak úgy lehet eredményesen s orvosi módon gyógyítani, ha az állatorvos nemcsak a betegség nevét és nemét ismeri, hanem ha a betegének állapotával, sőt több állat megbetegedése esetén a betegség (járvány) jellegével is minden tekintetben tisztában van.
Mint minden anyagi és térbeli valóság megismerése, úgy a betegvizsgálat is érzékszerveink közvetítésével történik. Akár közvetlenül nézzük, tapintjuk, kopogtatjuk a beteget, akár közvetett vizsgáló eljárást alkalmazunk (Röntgen-árnyék vagy fénykép megtekintése, testnedveknek, ürülékeknek stb. vegyi, optikai eszközökkel való megvizsgálása), a vizsgálat eredménye mindig csupán számos fizikai és vegyi tulajdonság megállapítása (körvonalak, alaki viszonyok, keménység, rugalmasság, felület, szín, hangárnyalat, mozgás vagy annak hiánya). Ezekből azután egyéb irányú természettudományi (fizikai, vegyi, élettani, anatómiai, parazitológiai, bakteriológiai, állattenyésztéstani stb.) ismereteink segítségével jutunk el - a belső betegségek okainak, kórfejlődésének és tüneteinek ismeretét föltételezve -a megokolt és pontos kórjelzéshez. A kórmeghatározás elsősorban szellemi munka, amelyhez nemcsak sok részlettudás és következtetési képesség, hanem meglátás és megérzés is szükséges; ezt semmiféle technikai vizsgáló eszköz vagy eljárás sem tudja pótolni.
A kórmeghatározás (diagnózis, kórjelzés) a betegvizsgálat eredményére és orvosi tudásunkra alapított következtetések eredménye. Ha az összes tünetek egyértelműen és minden kétséget kizárólag egyetlen betegségre utalnak, s különösen hogyha a tünetek között kórjelző (pathognomikus) értékűek is vannak, úgy a betegség nemét levezetés útján közvetlenül meg lehet állapítani. A tünetek azonban gyakran részint határozatlanságuknál fogva, részint egyes adatok hiánya miatt többféle betegség gyanúját keltik. Ilyenkor az egyáltalán szóbajövő betegségeket sorravéve mérlegeljük az egyes betegségek mellett és ellen szóló tüneteket s így mind több kóralakot sikerül a szóba jövő betegségek közül kirekeszteni, míg végre - szükség esetén a vizsgálat kiegészítése után - jutunk el a kórjelzéshez (elkülönítő kórmeghatározás differentiális diagnózis).
A kórmeghatározás lehet oktani (aetiologiai), mint pl. brucellosis, mellkasi influenza ; lehet helyet vagy szervet határozó (topográfiai), mint pl. heregyulladás, krupos tüdőgyulladás ; lehet működési (funktionális), mint pl. veseelégtelenség, keresztbénulás. Törekedni keli minden tekintetben kimerítő kórmeghatározásra. Biztos diagnózis helyett néha meg kell - ideiglenesen - elégedni a valószerű vagy nem minden tekintetben földerített kórjelzéssel is, de csak addig, amíg újabb vizsgálat vagy újabb átgondolás a kérdést nem tisztázza. Vissza