Kőbánya, a gondoskodó város

Előszó

Kedves Kőbányaiak!
Harminc éve, amikor kezdő pedagógusként Kőbányára jöttem tanítani, nem is álmodtam még arról, hogy az Önök bizalmából vezethetem ezt az ezerarcú kerületet, amelybe első látásra beleszerettem. Nagyszerű élmény Önökkel közösen építeni Kőbányát, látni, ahogy végre fejlődik, megérezni az összefogás erejét, ahogy a cselekvő közösség egyre szorosabbá kovácsolódik, és megtapasztalni, hogy Kőbánya valóban élő város.
Az elmúlt négy évben kerületünk megtalálta azt a kényes egyensúlyt, amely a szociális biztonságra és a munkahelyek teremtésére, a közösség erősítésére és a nyitottság növelésére, a hagyományok megőrzésére és a folytonos fejlődésre alapult. Büszke vagyok közös sikereinkre, gyarapodó kerületünkre, de a legbüszkébb az erős közösségünkre vagyok. Arra, hogy Kőbányán mindenki egyformán fontos: gyerekek és idősek, tanulók és családok, egészségesek és betegek, elesettek és középosztálybeliek. Büszke vagyok arra, hogy mi figyelünk és számíthatunk egymásra, gondoskodunk egymásról. Fontosnak tartom, hogy az őszi önkormányzati választások előtt számot adjak Önöknek, hogy mit vittünk véghez mi, kőbányaiak. Az elmúlt négy évben annyi mindent értünk el közösen, hogy nem is fért el egyetlen kiadványban. Ebben a második füzetben azt mutatjuk meg, mitől más Kőbánya, mint a többi kerület, hogy mi teszi az itt élőket összetartó közösséggé, amelynek köszönhetően a legjobbat hozzuk ki Kőbányából. Vissza