A gályarabok lelke

Előszó

Krisztusnak a legszörnyűbb próbát is megállott magyar hitvallóit és vértanuit, a gályarabokat nagyon sokat emlegetjük, de nagyon kevéssé ismerjük. Történettudományunk máig adós perük és szenvedéseik kifogástalan tudományosságú, minden kiadott és (még nagy számban levő) kiadatlan anyagot felölelő feldolgozásával. Pedig ez a feldolgozás minél kimerítőbb és minél kritikaibb volna, meggyőződésünk szerint annál több dicsőséget hozna létre az egyház Urának nevére és - emberileg szólva - az ő áldott nevükre is. Az eddigi feldolgozások közül a legteljesebb: a Rácz Károly-féle (A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben), minden nagy érdeme mellett is már elavultnak tekinthető, a saját kora tudományos követelményeinek sem felelt meg mindenben s még hozzá régen forgalomban sincsen. A kisebb, népszerű feldolgozások valamivel könnyebben hozzáférhetők, de vékonyak, csak a legelemibb tudnivalókat adják, a részletekbe s különösen a lelki történés nagyszerű hátterébe egyáltalán nem avatnak be. A kiadott kútfők közül épp azokat, amelyek a nem tudományos érdeklődés számára is hozzáférhetők s valódi lelki haszonnal és egyházépítő erővel használhatók, nem mindenkinek lehet egykönnyen megközelíteni. Ezért határoztam el magamat arra, hogy az egyik legterjedelmesebb és legértékesebb kiadott kútfőből, a Kocsi Csergő Bálint pápai rektor, gályarab "Narratio brevis de oppressa libertate Ecclesiarum Hungaricum" c. emlékiratából szemelvényeket mutatok be. Vissza