Fehér hajnalok

Fülszöveg

Közvetlenül a második világháború előtt jelentkezett Jugoszláviában az az írónemzedék, mely először vallotta magát makedonnak. Kocso Racin, aki kétségkívül a legragyogóbb tehetségnek bizonyult közülük, első verseit még szerb-horvát nyelven írta, s csak később vált világossá számára igazi feladata: anyanyelvén kell megszólaltatnia korának égető társadalmi kérdéseit.
1908-ban született - most volna hetvenéves -, s partizánként halt hősi halált 1943-ban. Élete során az alkotói és a forradalmi tevékenység szorosan összefonódik. Tanulmányait anyagi okokból félbe kell szakítania, kamasz fiúként apja fazekasműhelyében dolgozik. Fiatalon kapcsolódik be a munkásmozgalomba, baloldali lapok és folyóiratok munkatársa lesz, illegális lapot szerkeszt. 1934-ben börtönbüntetésre ítélik. Jugoszlávia német megszállása után csatlakozik a partizánokhoz.
Egyetlen verseskötete, a Fehér hajnalok, 1939-ben jelent meg. A fiatal forradalmár lírikus legendás alakja, a korai, erőszakos halál, a töredékeiben is állhatatosan fénylő életmű - milyen tragikusan ismerős számunkra mindez. Kelet-Közép-Európa irodalomtörténetének legfájdalmasabb lapjai azok, melyek ilyen sorsú, ilyen rangú költőinkről emlékeznek meg. Kocso Racin lírája tiszta és határozott dallam a huszadik század költészetében. A délszláv népballadák hangját, ritmusvilágát idézik ezek a versek, a nyomorúság, az elnyomatás ellen lázadnak, s olyan ihletettséggel hirdetik a közelgő szabadság virradatát, ahogyan igazi költő számára is csak ritka történelmi pillanatokban lehetséges.
Kocso Racin verseit Weöres Sándor átültetésében ismerheti meg az olvasó. Vissza