Előszó
A természet minden élőlénye igyekszik megmutatkozni, s ez alól az ember sem lehet kivétel. Aki el rejt űzve, titokban él, arról nem vesznek tudomást. Persze, sosem az a figyelemkeltés célja, hogy...
Tovább
Előszó
A természet minden élőlénye igyekszik megmutatkozni, s ez alól az ember sem lehet kivétel. Aki el rejt űzve, titokban él, arról nem vesznek tudomást. Persze, sosem az a figyelemkeltés célja, hogy valami, vagy valaki tündököljön, tetszelegjen, hanem olyasminek a kínálása, amire szükség lehet. Ami a szerzett érték továbbadását, örökítését jelenti. Kár lenne elveszni hagyni mindazt, ami másnak is hasznára válthat. Az alkotók, alkotásaikkal válnak jelentőssé. Hogy mennyire, az függ a befogadók hajlandóságától, szellemi felépültségétől.
Az itt közreadott írásaimmal én sem magamat akarom fölmutatni, hanem a világról, dolgokról és jelenségekről kialakult tükörképemet. Elvem, hogy a természetet nem kisajátítani, s főleg nem leigázni kell, hanem megismerve szeretni, mert rengeteg a csodálni való benne. Aki pedig képes a csodálatra, az nem teszi tönkre csodálata tárgyát, legyen az növény, állat, ember. Az tesz érte, segíti, s ezáltal különbbé válik. De nem a természet lényeitől, hanem önmagától. E nézetem határozza meg témáimat és kifejezéseimet.
Írásaimban dominál a gondolatiság. Noha autodidakta módon szereztem logikai, filozófiai, pszichológiai ismereteimet, sikerült annyi tudásra szert tennem, amennyivel többé-kevésbé eligazodhatok a jelenségek, események, emberi cselekedetek és tulajdonságok megítélésében. Önálló gondolkodással alkalmaztam a közvetlen és közvetett tapasztalatokat, így fedezhettem fel az összefüggéseket, amelyek versekben is, de főként az aforizmákban valamelyest megmutatkoznak. A fejlődő embernek ajánlatos ezeket ismerni, s ehhez szeretném hozzásegíteni.
Közel öt évtizednyi életem eszméléseit tárom e könyv olvasói elé, s kívánom, hogy az eszmék zűrzavarában megbízható hitet nyerjenek írásaim által is.
Vissza