Kodály művészete

Előszó

Kettős célkitűzés vezetett munkánkban. Egyrészt a zenehallgatót óhajtottuk közelebb hozni Kodály művészetéhez, másrészt a zene irracionális tartalmát kíséreltük meg lélektani és szellemtudományos módszerrel a ráció számára is érthetővé tenni. Minden művészi egyéniség több, mint ő maga. Művészetében olyan szálak futnak össze, amelyeknek felfejtése egyben egyetemesebb kérdések megoldását is jelentheti. Kodály Zoltán művészete a benne rejlő klasszikus érték miatt különösen alkalmas arra, hogy a mai zene problémáit egyetemes összefüggésükben szemlélhessük rajta keresztül. A vele kapcsolatos problémák számtalanszor felmerültek a zenetörténet folyamán s ha vizsgálódásaink központjába ezt a művészetet helyeztük, úgy reméljük, hogy eredményeink további kérdések megvilágításához fognak szerény adalékot nyújtani.
Könyvünk első részében Kodály művészetének a mai zenei stílustörekvésekhez való viszonyáról szólunk, a másodikban e művészet elemeinek szimbolikus tartalmát vizsgáljuk, a harmadikban pedig a kifejezésre jutó szellemi tartalmakra és az ezekben rejlő értékekre irányítjuk figyelmünket. Ezzel a felosztással is hangsúlyozni óhajtjuk, hogy az egyediség felől közeledünk az egyetemes problémák felé, azokon az utakon, amelyeket Kodály gazdag művészi egyénisége tár fel előttünk.
E helyen mondunk köszönetet Viski János Zeneművészeti Főiskolai tanár úrnak, aki lehetővé tette, hogy a kutatáshoz szükséges kottaanyaghoz hozzájussunk.

Kelt Kolozsvárt, 1943. augusztus havában. Vissza

Fülszöveg

Kodály könyve régóta érzett hiányt óhajt pótolni. Egyetlen munka sem jelent meg eddig, amely Kodály életművének nagy eredményeit összefoglalta volna, felfejtve azokat a szálakat, amelyek ezt a művészetet a népzenéhez és a nagy nyugati zenekultúrákhoz kapcsolják. A könyv szerzője azonban nem áll meg ezeknek a kérdéseknek a tisztázásánál, figyelmét elsősorban Kodály eredeti művészegyénisége felé fordítja és rávilágít azokra a lelki indítóokokra, amelyekből ez a sajátos zenei nyelv született. Módszerében éppen ezért számot vet a lélektan és a szellemtudomány legújabb eredményeivel, ezáltal pedig olyan problémákat tár fel, amelyek eddig teljességgel megközelíthetetlenek voltak a pusztán stílustörténeti szempontok alapján történő értékelés számára.
Kodály Zoltán művészetét Nyugat minden művelt államában ismerik és értékelik. Talán Ő az egyetlen, aki korunk uralkodó jelszavai között meg tudta találni azt a hangot, amely a legtöbb rokonságot mutatja a nagy nyugati klasszikus korok művészetével. Zenéje nem a máé: minden hivalkodó modernségtől mentes, mégis szervesen kapcsolódik azokhoz a törekvésekhez, amelyek a zene kifejezési lehetőségeinek továbbfejlesztését írták zászlójukra. Talán még tovább is mehetünk: bátran állíthatjuk, hogy e törekvéseknek éppen Kodály a legjelentősebb képviselője. Míg azonban nagyon sok művésznél ezek az ujítások öncélúakká válnak, nála az élet és művészet teljes kiegyensúlyozódása révén szervesen kapcsolódnak bele abba a sajátosan egyéni stílusba, amelyet mondanivalóinak tömörsége, formáinak klasszikus zártsága egyedülállóvá tesz Európa művészetében. Vissza