Színről színre

Előszó

"Álmodtam-é csak, vagy most álmodom..."
Hasonló kérdésekre keres válaszokat Madách Imre Tragédiájának hőse is. Ezek természetesen megválaszolhatatlanok, hiszen egy olyan műalkotásról van szó, amelyben a kor által az embereknek szegezett kérdések az egyén, a társadalom és a nemzet által megélt sors felől közelíthetők meg, ám az emberiség, s benne az Ember földi rendeltetését, a jövő fejlőd és irányát és céljait - ami a Tragédia kérdésköre - csak jövendölni, sejteni, álmodni tudja a mű.
Madách Imre 1859-1860-ban írta meg drámai költeményét. Mindössze egy évtizeddel az 1848-as forradalom után. Madách nemzedékének művészeit a magukra vállalt történelmi szerep különösen érzékennyé tette az élet és halál, a jó és rossz, a boldogság és szenvedés problémái, valamint az ellentétes érzelmek és szituációk drámai összefonódásának ábrázolása iránt. Így a költő és a művész egyéni sorsa, életútja, ha nem is olvad egybe a történelmi (Danton, Napóleon stb.), és irodalmi (Prométheusz, Don Quijote, Hamlet) toposzokkal, de egy olyan hős életpályájának ábrázolására inspirál, amely az emberi lét esszenciális egzisztenciáját érinti. Itt találkozik az új drámai hős megjelenítésének módja azzal, ami egyben a teatralitás lényegét is jelenti. A teatralitás, a színpadiság esszenciája ugyanis abban rejlik, hogy az emberi lét egyszerre több dimenzióban és több megközelítésből kerül bemutatásra. Madách drámai költeményében egyetemes költői feladatra vállalkozik: bemutatja azt az evolúciót, amelyet hőse - Ádám-Akárki - a Jó-Fény és a Rossz-Sötétség erőinek eszközeként, majd romantikus eszményi hősként, és végül tudatosan cselekvő és az emberi történéseket nemcsak létrehozó, hanem mint történelmileg is szemlélő és elemző egyéniség éli meg. Vissza