Koffán Károly

Előszó

Részlet:
Koffán Károlyról
Éppen negyvenöt esztendeje annak, hogy e sorok írója megismerkedett Koffán Károllyal Párizsban. Ugyanolyan szikár, mozgékony valaki volt, mint most. Arcán a rajzos vonások, homlokán a finom redők azóta sem változtak. Alulírott szerző neki köszönhette Tihanyi Lajos ismertségét, azt, hogy több ízben felkereshette a Nyolcak közül ennek a három nyelven konzerváló süketnéma mesternek a műtermét a Rue Froidevaux-n, a Montparnasse temető mellett. Vele a Koffán Károllyal szerzett némi tájékozottságot a párizsi galériák dzsungelében, a műkereskedők korabeli kegyenceinek a körében.
1935-ben forró nyár köszöntött Franciaországra, július 14-én a főváros és a vörös övezet felvonuló tömegeiben a kommunisták együtt énekelték a Marseillaise-t a szocialistákkal, a baloldali radikálisokkal, nagyot léptek a népfront megszilárdítása útján. Henri Barbusse temetésekor fél millióan vonultak el az író ravatala előtt, a vincennes-i erdőben négyszázezren tüntettek az ellen, hogy egy magyar kommunista perében statáriális eljárást alkalmazzon Horthyék ellenforradalmár osztálybírósága. Koffán Károly akkoriban rendezte be szerény, de ötletesen célszerű otthonát a Rue Berton egyik magas házának a legfelső emeletén, a Passy negyedben. S miközben fúrt, faragott, rajzolt, szerszámokat fabrikált, könyvespolcból bútorokat, bútorból könyvespolcot alakított át, az események sodra elragadta őt is, részt vett a tömegtüntetéseken, fokozott figyelmet szentelt az újságok híranyagának, élénk érdeklődéssel tájékozódott a világban mind félreérthetetlenebbül jelentkező nyugtalanság okai felől. Ez a kézműves találékonyság, intellektuális érzékenység jellemzi egész életét. Vissza