Tolnay Klári

Előszó

Jelentékeny fimművész pályáját kíséreltük meg áttekinteni. Tolnay Klári celluloidszalagon megőrzött filmes életműve azért különösen becses a számunkra, mert egy fiatal - Magyarországon még szűkösebb hagyományokra visszatekintő - művészeti ág felnövekvésével, kibontakozásával esett egybe az ő karriere. További méltatásra vár annak a szerepnek a szakszerű kimutatása, amivel Tolnay Klári színészi munkássága hozzájárult a magyar hangosfilm fejlődéséhez.
Természetesség: azaz realizmus, alighanem ez az az állandóság, amely a Meseautótól a Nem élhetek muzsikaszó nélkül új, 1978-as filmváltozatáig egységes folyamatként jellemezte Tolnay Klári, a filmszínész művészetét. S tegyük hozzá még összefoglalásképpen, hiszen erre is utaltunk már: a megfeszített figyelem a partner - a "játszótárs" - szavára, mozdulataira: a készenlét, mely már nem is csupán szakmai, hanem erkölcsi mozzanata - követelménye - ennek a hivatásnak. Sztár volt, és országszerte kedvelt, a világban is éppen a filmjei révén jól ismert, megbecsült művésznő ma is. Tehetségén túl ez az erkölcsi fedezet lehet az alapja a közönség milliós táborában nem csökkenő népszerűségének is. Közönségéhez ugyanaz a viszony - a megfeszített figyelem, a kölcsönös feltöltődés vágya és igénye - fűzi, mint a művészkollégáihoz. Szerényebb sztár kevesebb létezik nála.
Többféle jubileum esedékes az idén Tolnay Klárival kapcsolatban. Hatvanötödik születésnapján és művészi - színházi és filmszínészi - pályafutásának negyvenötödik évfordulóján köszöntjük. Elemzéssel, ismertetéssel, és nem kritikátlan rajongással. Ám teljesítményének legjava kiállja a próbát, s ezt a kritikusnak is méltányolnia kell. Tolnay Klári pályája lezáratlan, s habár a fő vonalak határozottan és megmásíthatatlanul kialakultak, készüljünk föl meglepetésekre: megújulásra kész alkat az övé. (Persze csak ha olyan rendező akad, aki merészen épít erre a megoldhatatlan feldatot szinte nem ismerő művészegyéniségre.)
Szépen írta róla 1960-ban Gyárfás Miklós "Nem tudom, negyven-ötven esztendő múltán milyen színvonalon áll a filmtechnika a maihoz képest, de annyi bizonyos, hogy Tolnay Klári meghitt, okos asszonyi pillantása és gyöngédségében oly győzedelmes mosolygása éppen úgy áthatol a technikai ódonságokon, mint Varsányi [Irén - K. Zs.] egyénisége." (Ruttkai, Tolnay, Törőcsik. Filmvilág, 1960. 7. szám, 23. old.)
Ehhez nincs mit hozzátennünk. Legfeljebb csatlakozhatunk az író szavához a magunk meggyőződésével. Vissza