Kököjszi és Bobojsza

Előszó

Részlet a kötetből:

Kököjszi és Bobojsza elindulnak a földre

Ez az egész dolog úgy kezdődött, hogy a jó Isten körülnézett a földön: hová kellene egy kisgyereket küldeni? Ez szokása a jó Istennek. Időről-időre alá szokott pillantani, végignézi a nagy városokat és a kis falvakat, benéz a leghatalmasabb palotába és a legpicinyebb kunyhóba is, kutatja, hogy hol van az a néni meg az a bácsi, akik szívesen fogadnának egy kisgyereket. Mert akárhová nem küld a jó Isten kisgyereket. Csak oda, ahol egészen biztosan megbecsülik. Mindig talál egy-egy jó helyet, s akkor az a néni és az a bácsi, akiket kiválasztott, már nem néni és bácsi többé, hanem az égből leküldött kisgyereknek Anyja és Apja.
Mármost, hogy miért küldi le a jó Isten a kisgyereket? Azért, mert ő nagyon szereti hallgatni, amint ezek a kisfiúk és lányok nevetgélnek meg sírnak idelent. Szereti hallgatni, amint ezek a gyerekek azt mondják a kiválasztott néninek és bácsinak: Anyja!... Apja!... Nagyon szereti hallgatni azt is, amint ezek a kisfiúk és kislányok esténként szólnak Hozzá. Azt mondják: Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem - De a Tied nyitva, Atyám, amíg alszom, vigyázz reám - Vigyázz édes szüleimre, meg az én kis testvéremre - Mikor a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel - hiszen tudjátok az imát! - nahát ezt igen-igen szereti a jó Isten s mikor ti esténkint ezt mondjátok, mindig egészen előrehajlik a városok és falvak felé, úgy hallgatja. Valamennyiteknek még a hangját is megismeri külön-külön, s gyakran előfordul, hogy odaszól az angyaloknak, akik körülállják, odaszól: halljátok, ez Péterke volt! Pszt... ez meg Zsuzsi... milyen szépen tudja mondani! Vissza