Kőkori falu Aszódon

Előszó

Amíg Aszód fölött a Papi földeknek nevezett helyen Asztalos István az aszódi Petőfi Múzeum megalapítója és jelenleg is igazgatója 1959-ben meg nem találta a nagyszerű későneolitikus (késő újkőkori) lelőhelyet, a kutatók egy része még abban is kételkedett, hogy a lengyeli 'kultúra egyáltalán elterjedt-e a Dunántúl északi részén, nemhogy még a Dunától keletre is. A délkeleti rész (Baranya, Tolna, Somogy) kivételével csak néhány szórványos leletet ismertünk az egész Dunántúlon. Ezért a dél-dunántúli lengyeli 'kultúra és a jól ismert, 'hasonló korú és jellegű morvaországi (alsó-ausztriai) nagy leletegyüttesek között nem látszott közvetlen kapcsolat. A 60-as években megindult aszódi ásatások, továbbá az Észak-Dunántúlt is érintő rendszeres régészeti topográfiai kutatások és párhuzamosan a Szlovákiában elkezdődött nagyszabású feltárások alapján egyszerre világossá vált, hogy a lengyeli kultúra nagy egységébe nemcsak a Dunántúl teljes területe, de a Dunától keletre a Gödöllői-dombvidék és Nógrádi-hegyvidék is beletartozik, magába foglalva Szlovákia nyugati félét, Burgenlandot, Alsó-Ausztriát és Morvaországot, sőt még Szilézia déli része és Kis-Lengyelország ás ennek a nagy kulturális egységnek a része. Aszód a lengyeli kultúra nagy elterjedési területének keleti peremvidékén nemcsak földrajzi fekvése miatt vált kulcsfontosságúvá, mint különböző irányú kapcsolatok érintkezési pontja, hanem a több éven keresztül végzett nagyobb ásatások eredményei miatt is. Az alábbi részletes összefoglalásból is kitűnik, hogy a lengyeli kultúra számos fontos kérdését csak Aszódon lehetett megoldani vagy itt lehetett első ízben felvetni. Az 1960-1982 között végzett sikeres ásatások végzéséért elsősorban Asztalos Istvánnak mondok köszönetet, aki a lelőhely megtalálása után megteremtette az anyagi és technikai féltételeket az első próbaásatásokhoz és később a nagyobb leletmentésekhez, sokféle állandó segítséget nyújtott a nagyobb ásatások szervezési munkáiban, figyelemmel kísérte és összegyűjtötte a lelőhelyen és környékén előkerülő leleteket, kiállításokat, kiadványokat szervezett az ásatások folyamatos eredményeiből. Köszönet illeti a MTA Régészeti Intézetét, amely biztosította a nagyobb ásatások anyagi fedezetét, a leletanyag restaurálását, a dokumentációs és publikációs munkákhoz szükséges feltételeket. Ugyancsak köszönet illeti mindazokat a szerveket, amelyek valamiképpen közreműködtek az ásatások sikerében, így az aszódi járási ill. nagyközségi tanács vb-t, az aszódi általános iskola igazgatóságát, a honvédséget, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát. Vissza