Kölcsey Ferenc

Előszó

Kölcsey 1808 májusában a debreceni kollégiumból írta első levelét a sok közül s máris Kazinczynak, az irodalom vezérének kezét kereste. A tizennyolc éves jogász abba a vitába szólt bele, amely Kazinczy s a nyelvészkedő, szótárkészítő Kresznerics Ferenc között folyt, az első, Magyarországot ábrázoló térkép tárgyában. Adatával Kazinczy javára döntötte el a kérdést. Kazinczynak feltűnt a fiatalember alapos műveltsége - büszkeségét még csak annyiban vette észre, hogy Kölcsey "frankózta" levelét. "Az nincsen szokásban s megbántásnak vétethetnék" - reflektált erre Kazinczy. Nem sok időt szánt a válaszra - "míg lovaimat fogják, lopok annyi időt, hogy megköszönhessem igaz barátságát" -, de finoman értésére adta az ifjúnak, hogy barátságuk feltétele a maradi debreceniektől való elszakadás és a Kazinczy-stílus átvétele.
Kölcsey - aki nem tudósként akart megítéltetni - hamarosan közli a mesterrel A pávatollhoz c. versét -, de nem mulasztja el, hogy a Kazinczynak érdekesebb témáról ne beszéljen. A kollégiumi vezetés maradisága ellen nyilatkozik s megvallja, hogy idegenül él társai között. Sőt, a magyar nyelvű könyvek használatát korlátozó kollégiumi törvényekkel is kedveskedik a kíváncsiskodó Kazinczynak. Mindebből kitetszik, hogy Kazinczy egész figyelme a maradi debreceniek leleplezésére irányul. Kölcseyt is versének parasztos kifejezései és csokonais jellege miatt rója meg. Értékeli ugyan fiatal levelezőtársa szép tehetségeit: de túlnéz rajta, személyes eseteknél fontosabb, átfogó kérdés izgatja. Debrecen "ellenségeskedéssel vádolja s azt állítja, hogy azon szépérzésű lélek, mely a Gessner fordítójában s az Orpheus kiadójában tündöklött, megváltozott s Kazinczy többé magához nem hasonlít" - írja neki Kölcsey s Kazinczy meg is erősíti válaszában: "Hogy Kazinczy Ferenc nem az már, aki a Gessner Idylljeinek fordítások alatt volt, azt magam is úgy hiszem." Ez a Kazinczy a nyelvújítás nagy harcaira felkészülő, támadásait előkészítő irodalmi vezér. Vissza