Kölcsönhatás és meghatározottság

Előszó

A determináció probléma elválaszthatatlan kapcsolatban áll az ismeretelmélet alapvető kérdéseivel: az objektív dolgok, események meghatározottsága (illetve annak tételezése) képezi a világ megismerhetőségének ontológiai (elvi) bázisát. Ennek következménye, hogy maga a determináció probléma is mindig éppen akkor került az érdeklődés előterébe, amikor a tudományos megismerés eredményei és (főleg) problémái nyomán alapvető - tudásunk fundamentumát is érintő - ismeretelméleti kérdések vetődtek fel. Ilyen szituáció alakult ki századunk első évtizedeiben is, a modern fizika, mindenek előtt a mikrofizika eredményeinek interpretálása kapcsán. Bár a laplace-i determináció-felfogás (egyértelmű predetermináció, illetve egyértelmű előreláthatóság!) "megkérdőjelezése" már a múlt század közepén - a statisztikus fizikai elméletek kialakulásával - megkezdődött, amint az világosan nyomon követhető Engels és Lenin munkáiban (I.-IV.), csak a kvantummechanika létrejötte élezte ki annyira a problémát, hogy mindenki számára - filozófiai alapállástól függetlenül - nyilvánvalóvá vált a klasszikus felfogás tarthatatlansága, túlhaladottá válása. És ekkor - így, vagy úgy - dönteni kellett: vagy feladjuk az objektív világ dolgai, eseményei determináltságának koncepcióját (és ezzel szükségképpen megkérdőjelezzük eddigi és jövőbeni ismereteink adekvátságát), vagy megkíséreljük túlhaladni a klasszikus laplace-i felfogást, s kidolgozni egy a modern tudományos eredményekkel adekvát determináció-elméletet. A magunk részéről csakis az utóbbi irányzatot tartják elfogadhatónak. Vissza