Előszó
Előhang.
Érzelmek, eszmék, amik ott zsibongtok
Koronként keblem, szivem rejtekén,
- Ha lelkem szárnyát nem kötik le gondok -
Titeket csengő rimbe szedlek én.
Néma betükben élnek a papíron,...
Tovább
Előszó
Előhang.
Érzelmek, eszmék, amik ott zsibongtok
Koronként keblem, szivem rejtekén,
- Ha lelkem szárnyát nem kötik le gondok -
Titeket csengő rimbe szedlek én.
Néma betükben élnek a papíron,
Tükrei lesznek, majd ha meghalok,
- Ugy amint őket fölnevelni bírom -
Valómnak a vig, bánatos dalok...
Szálljatok lelkem tüzes kohójának
Sziporkái el, messze szálljatok...
S ha utatokban bús kebelre leltek,
Neki örömet és fényt nyujtsatok.
A szenvedők, a koldusok panaszát
Szavatokra a remény váltsa fel,
Biztassátok, hogy hozzátok hasonló,
vidám kedélyre, boldog sorsra lel.
Vissza