Költemények

Előszó

A Petőfi-Társaság fönnállásának ötvenedik évét ezzel vélte legméltóbban megünnepelni, ha erre az alkalomra egy sorozatos kiadványban bemutatja tagjainak irodalmi munkásságát. A szép terv megvalósítását a Singer és Wolfner irodalmi intézet rt. áldozatkészsége tette lehetővé. Így a Magyar írómesterek 12 kötete a Társaság és az irodalmi intézet közös munkájának eredménye. A szerkesztés föladatát a Társaság részéről az elnökség (elsősorba Császár Elemér alelnök), az irodalmi intézet részéről Fodor Gyula végezte.
A szerkesztő-bizottság azt szerette volna, ha a Társaság minden tagja egy egész kötettel szerepelhetett volna ebben az ünnepi kiadványban, de erre gondolni sem lehetett. Nemcsak a jelen gazdasági viszonyai miatt, hanem még inkább azért, mert a tagok jó része nem volt abban a helyzetben, hogy egész kötetre való, eddig még meg nem jelent anyagot bebocsáthatott volna a szerkesztőség rendelkezésére. Mégis sikerült tizenegy tagunknak nagyobbszabású munkáját vagy elbeszélés-gyűjteményét 9 kötetben megjelentetni. A Társaság többi tagja kisebb dolgozatokkal szerepel a gyűjteményben. Ezeket a dolgozatokat műágak szerint három csoportra különítve, ugyanannyi anthologia-kötetben bocsátjuk a közönség elé. Jelen kötet a Társaság lírikusait szólaltatja meg, mégpedig nemcsak az élőket, hanem a holtakat is. A kegyetlen Halál ugyanis az utolsó évtizedekben éppen a lírikusokkal bánt el a legzordonabbul. Míg a társaság elbeszélőinek sorából csak egypáran dőltek ki - igaz, hogy köztük a nagyok nagyjai; míg essayistái jórészt mind elkerülték pusztító kezét: lirikusainkat valósággal megtizedelte, s a fiatalabb, sokat ígérő vagy már ki is bontakozott tehetségek sem tudják feledtetni a veszteséget. Vissza