Előszó
Ajánlás
Midőn kebelemben vágyak ébredének,
Miknek nevet sem tudtam adni még:
Urnője lettél szivem érzetének,
Mely olthatatlan, lányka, érted ég.
Egy tiszta, önzetlen rokonkebelről
Beszélt...
Tovább
Előszó
Ajánlás
Midőn kebelemben vágyak ébredének,
Miknek nevet sem tudtam adni még:
Urnője lettél szivem érzetének,
Mely olthatatlan, lányka, érted ég.
Egy tiszta, önzetlen rokonkebelről
Beszélt mindig a játszi képzelet;
Nem álom többé és nem képzelődés:
Im megtaláltalak már tégedet.
Midőn megkisérlettem nagy merészen
Szivem szerelmét dalba önteni,
Tied volt szivem, életem egészen,
Hozzád kellett a dalnak zegeni.
A képzelődés nem ragadt fel engem
A csillagokhoz, túl a földkörén,
És ha szerelemem lelkesülve zengem,
Szívből fakad - az éltet zengem én.
Vissza