Költészet és szövegköziség

Fülszöveg

A 20. század folyamán jelentősen megváltozott a magyar költészet verstechnikai rendszere. H. Nagy Péter monográfiája arra vállalkozik, hogy érzékeltesse ezt a történeti változást a 70-es évektől napjainkig tartó költészeti folyamatokban. Ez a modernista elkülönböződés minden addiginál élesebben vetette fel a költészet pozíciójára vonatkozó kérdést, ami immár nemcsak a hang és az írás (akusztika és látvány) kettősségében nyilvánult meg, hanem a költői kép létmódját érintette. Itt vált lényegessé az anyagi hordozó, egyrészt, mint az idézésben láthatóvá tett emlékezet, másrészt, mint a konkrét kép irányába történő kimozdulás, amely a nyelv kommunikatív anyagtalanságával egyenrangú mediális komponenssé lépett elő. A könyv, erre a kettőségre hangsúlyt fektetve, a szóba kerülő verstechnikákat a szövegköziség és a képi jelentésátvitel szempontjából elemzi, illetve olyan alkotások értelmezésével szemlélteti, melyek kapcsolatba hozhatók a neoavantgárd és a posztmodern egymás mellett fijtó... Tovább

Fülszöveg

A 20. század folyamán jelentősen megváltozott a magyar költészet verstechnikai rendszere. H. Nagy Péter monográfiája arra vállalkozik, hogy érzékeltesse ezt a történeti változást a 70-es évektől napjainkig tartó költészeti folyamatokban. Ez a modernista elkülönböződés minden addiginál élesebben vetette fel a költészet pozíciójára vonatkozó kérdést, ami immár nemcsak a hang és az írás (akusztika és látvány) kettősségében nyilvánult meg, hanem a költői kép létmódját érintette. Itt vált lényegessé az anyagi hordozó, egyrészt, mint az idézésben láthatóvá tett emlékezet, másrészt, mint a konkrét kép irányába történő kimozdulás, amely a nyelv kommunikatív anyagtalanságával egyenrangú mediális komponenssé lépett elő. A könyv, erre a kettőségre hangsúlyt fektetve, a szóba kerülő verstechnikákat a szövegköziség és a képi jelentésátvitel szempontjából elemzi, illetve olyan alkotások értelmezésével szemlélteti, melyek kapcsolatba hozhatók a neoavantgárd és a posztmodern egymás mellett fijtó tendenciáival. Ezzel kijelöl egy olyan megközelítési útvonalat, amely alapján jól láthatók a kép- és szöveghasználati jellegzetességek adott korszakra jellemző fejleményei. A kortárs magyar költészetben megfigyelhető elmozdulási útvonalak közül azok, melyekről a monográfia szól, legalább annyira megkerülhetetlenek, mint azok, melyek a líraiság más komponenseire (pl. ritmus, lingvisztikai kódok, zárt versformák) helyezik a hangsúlyt. Az interpretációs sorozatban kínált távlat ezért alkalmas lehet arra, hogy a költészeti képhasználat reflektált átgondolására késztessen egy olyan fordulat körülírása mentén, amely évtizedekkel ezelőtt újrapozicionálta a vers kultúráját.
9788081223860 Vissza