Költők, versek, találkozások (dedikált példány)

Fülszöveg

Palotai Erzsi a pódiumi előadás egyik legnagyobb művésze Magyarországon. Színésznek készült, de mestere, Ascher Oszkár, csakhamar rátalált igazi műfajára, az előadóművészetre. Színészi eszközök nélkül csupán hangszínének váltogatásával, alig észrevehető gesztusokkal varázsolta közvetlen élménnyé a legbonyolultabb verseket, építette fel az elbeszélések figuráit. Nagyrészt az ő érdeme, hogy szellemi erőfeszítést igénylő nehéz prózai szövegek - levelek, naplók, esszék, sőt filozófiai írások - pódiumi előadása egyáltalán lehetségessé vált, művészi rangra emelkedett. Munkájáért "érdemes művész" címmel tüntették ki.
Sikerei közben folyamatosan írt. Első novellái a negyvenes évek derekán jelentek meg az Alkotás-ban, az Újhold-ban. Két regénye látott napvilágot. - A Szerelme, fájdalom (1958, 1966) egy érzékeny lány első szerelméről, a szerelem fellobbanásáról és lehamvadásáról szól. Az Igen (1971) egy soha meg nem elégedő művész küzdelmeinek, egy színésznő életének krónikája.
Kinek lehetnek bensőségesebb élményei a műről, mint annak, aki nemcsak leolvasta, de megtanulta? Aki a maga élményét egyedül, minden eszköz nélkül olyan feszültségűvé transzportálta, hogy egy sokaság közös élményévé lehetett? Aki rákényszerült, hogy hangsúlyokkal és szünetekkel kövesse a mű belső hullámmozgását, átvilágítsa legrejtettebb titkait, értelmezze áttekinthetetlen utalásrendszerét. És kinek lehetnek bensőségesebb élményei a művészekről - írókról, költőkről -, mint annak, aki egész életét közöttük töltötte, és ezerszer lehetett teremtője, velük együtt részese a pillanatnak, amikor a néma, mozdulatlan szövegből újjászületik a hangos, lüktető élmény?
Palotai Erzsi könyve egy művész könyve - művekről, művészekről. Írásai egyszerre novellák és esszék, történetekkel kezdődik, történetekkel folytatódik valamennyi, és az esszéisztikus részek, az elemzések ezek közé, az embereket, helyzeteket idéző történetek tanulságául, magyarázataképpen. Amit a novellista mond, nem módosítja, nem enyhíti a kritikus megállapításait, hanem érthetővé teszi: az emberi eredmény születik, és amely olykor gátja is lehet a művészi kibontakozásnak. Novella és esszé így eggyé ötvöződik: egy művész érzékenységének s szorongásainak, hiúságának és odaadásának az ismerete, megértése nélkül a művészetéről rajzolt kép is csonka volna. Palotai Erzsi emlékeinek közvetítésével egy másik arcát ismerjük meg a jól ismert verseknek és az ismerni vélt alkotóknak: egy másik Ascher Oszkárral, egy másik Veres Péterrel, egy másik Füst Milánnal ismerkedünk. Vissza