Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Előszó

Amióta ember él a földön, nemcsak az sarkallta a kutató elmét, hogy megfejtse a körötte levő jelenségeket, hanem az is, hogy milyen volt a mult, amely mögötte elmaradt? Amennyiben pedig az emberiség lassan-lassan nemzetekbe tömörült és a nemzetek bizonyos területeken végleg letelepedtek, az a kérdés foglalkoztatta őket, hogy telepedési területüknek milyen volt a múltja, laktak-e ott őket megelőző emberek s milyen volt azoknak életmódja? Amíg a nép egyszerű gyermeke megelégedett az általa szerzett adottságokban, természetesen millió kérdés felelet nélkül maradt s hogy bizonyos tényekre világosság derült, annak tisztán az a magyarázata, hogy az egyes nemzetek küldetésszerű fiai megtalálták a módját annak, hogy miként kell maradandólag megörökíteni eseményeket, szóval az írás-tudomány volt az a tényező, amely bizonyos történések lerögzítésével alapot adott egy-egy nemzet multjának megismeréséhez. Ez a tényező a mai értelemben nem más, mint maga a történetírás. Ennek segélyével jutottunk el oda, hogy ma már minden nemzet ismeri a saját multját, azonban ez az eredmény maiglan sem kielégítő, mert nemcsak a nemzeti multnak ismerete fontos, hanem az a mult is, amely mögöttünk millió és százezer esztendők folyamán elmaradt. Ennek a multnak kutatása és feltárása nyomán érünk el lassan-lassan oda, hogy megismerjük a föld történetét és az abban elraktározott titkoknak eredetét. Ez a kutatás ad anyagot a történelem kiegészítéséhez azoknak a tudományoknak felhasználásával, amelyek az emberi művelődés során fejlődtek és fejlődnek.
Ez a kutatás ma már szünet nélkül tart és annak eredményei nemcsak világrészeket, nemcsak országokat érdekelnek, hanem azokat a helyeket is, amelyek kézzel fogható, vagy megfejthető jeleket szolgáltattak és amely eredmények a folyamatos történetírás szempontjából kicsinyben és nagyban egyaránt rendkívül fontosak. Vissza