Fülszöveg
Komjáthy Jenővel mostohán bánt a könyvkiadás: műveiből az utóbbi évtizedekben egyetlen kis válogatás jelent meg. Kötetünk, melyet Rába György rendezett sajtó alá, s ő látott el bevezető tanulmánnyal is, Komjáthy műveinek mindeddig legteljesebb gyűjteménye: teljes egészében adja egyetlen verseskönyvének, a halála napján megjelent A homályból-nak verseit, valamint az azóta felfedezett, hátrahagyott költeményeket, köztük olyanokat is, amelyek itt jelennek meg első ízben; a gyűjtemény második ciklusában Komjáthy Jenő esztétikai tanulmányait, irodalmi kritikáit olvashatjuk, ezek között is több elfeledett vagy ismeretlen írást.
"Komjáthy a legmodernebb költőnk, kinél újabbat, eredetibbet nemcsak nálunk nem lelünk, hanem a világirodalomban is igen keveset találunk. Minden nagy gondolat foglalkoztatja őt, mit a XIX. század nagy lángeszei fölvetettek. Költészete nem az anyaföld himnuszából fakad, hanem szertelen lelkének gazdag televényéből. Szereti a félhomályt, a sejtelmes alkonyt, mikor...
Tovább
Fülszöveg
Komjáthy Jenővel mostohán bánt a könyvkiadás: műveiből az utóbbi évtizedekben egyetlen kis válogatás jelent meg. Kötetünk, melyet Rába György rendezett sajtó alá, s ő látott el bevezető tanulmánnyal is, Komjáthy műveinek mindeddig legteljesebb gyűjteménye: teljes egészében adja egyetlen verseskönyvének, a halála napján megjelent A homályból-nak verseit, valamint az azóta felfedezett, hátrahagyott költeményeket, köztük olyanokat is, amelyek itt jelennek meg első ízben; a gyűjtemény második ciklusában Komjáthy Jenő esztétikai tanulmányait, irodalmi kritikáit olvashatjuk, ezek között is több elfeledett vagy ismeretlen írást.
"Komjáthy a legmodernebb költőnk, kinél újabbat, eredetibbet nemcsak nálunk nem lelünk, hanem a világirodalomban is igen keveset találunk. Minden nagy gondolat foglalkoztatja őt, mit a XIX. század nagy lángeszei fölvetettek. Költészete nem az anyaföld himnuszából fakad, hanem szertelen lelkének gazdag televényéből. Szereti a félhomályt, a sejtelmes alkonyt, mikor ugyan nem lehet oly világosan látni, mint a kápráztató napsugárban, de midőn a körvonalak határozottan bontakoznak ki a nap zűrzavarából...Költészetében annyi erő, oly nagy túlság, oly szenvedélyes szertelenség van, hogy sokszor elvont gondolatformáiban is hallom dübörögni Petőfi égig lobogó tüzét." Kosztolányi Dezső
"A szavak Niagarája ez, a költemények Amazonja. Minden, csak nem tömör. Áradozó, eszmékben úgy, mint szavakban. Komjáthy mindig egyforma, folyton ugyanazt és ugyanúgy mondja, a méltóságos folyam egyformaságával. Egyes verseinek nincs egyénisége, külön hangulata. Kezdetről, végről, szerkesztésről nála szó sem lehet. Egész költészete egy költemény...
Az abszolút jó nála a gyönyör, a lélek gyönyöre, melyhez a test gyönyöre is hozzátartozik, a szerelem és az entuziazmus részeg gyönyöre. A gyönyör valóban az egyetlen állapot, melyben az egész külső világ teljesen megsemmisül, és a lélek egy pillanatra de facto magára marad. Ezt a gyönyört, ezt a megsemmisítő, nirvánás gyönyört hirdeti ezer és ezer változatban Komjáthy lírája." Babits Mihály
Vissza 
