Előszó
Részlet a könyvből:
Alighanem Janus Pannonius az első magyar, aki, már a 15. században, ráeszmél és szenved tőle, hogy Magyarország szellemi éghajlata zordonabb, mint a nyugaté. Mikor egy itáliai...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Alighanem Janus Pannonius az első magyar, aki, már a 15. században, ráeszmél és szenved tőle, hogy Magyarország szellemi éghajlata zordonabb, mint a nyugaté. Mikor egy itáliai barátjának, Galeottonak elküldi itthon írt újabb verseit, ezt üzeni neki:
Gyönge sorok, de azért ne csodálkozz rajtuk! e föld itt
barbárabb, s ez is úgy érzik a vers ütemén.
Hidd el, a környezet is befolyásolhatja a költőt,
s az, hogy hol született, érzik a vers ütemén.
Én a latin földön bizonyára különbre faragtam
volna a verseimet; itt fanyarabb a dal is.
Hozd ide bár Marot, recseg itt Maro csodalantja,
jöjjön a nagy Cicero s néma leszen Cicero.
Másfélszáz évvel később a Hollandia egyetemeiről hazatérő Apácai is »Parasztzsályaként aludt el S dús krizantémfürttel ébredt«. Ő is a magyar társadalom műveletlensége miatt szenved. Amiatt, hogy iparosaink mind idegenek, s nincs egyetlen akadémiánk, melyben a fontos tudományokat tanítanák. Így aztán »valóban nem igazságtalanul hirdetnek minket - mondja - a szomszéd népek a halandók közt a legtudatlanabb és legműveletlenebb, buta és tunya, a gyermekkortól fogva állati tudatlanságra termett népnek.»
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal