Széphistóriák

Előszó

A történeti eseményeket megverselő énekes műfaj, a históriás ének mellett a XVI. századi magyar reneszánsz irodalmában a harmincas évektől kezdve kibontakozik az új, szerelmi tematikát megszólaltató széphistória. A szerelmi történeteket elbeszélő széphistóriák virágkora a hetvenes évek. Széphistóriáink főként az európai irodalomban már jól ismert, népszerű történeteket fordítanak magyarra, nem egyszer az eredetileg prózai szöveget is magyar versekben. A XVI. században még nem volt szélesebb olvasóközönsége az irodalmi termésnek, bár az olvasni tudók száma egyre gyarapodott. A verses széphistóriák népszerűségét jórészt az biztosította, hogy bár nyomtatásban is megjelentek, egyúttal énekelhető-előadható szövegek is voltak, tehát egyaránt szólhattak az olvasó és "hallgató" közönséghez. Vissza

Fülszöveg

A XVI. századi magyar széphistória-költés négy, különböző karakterű darabja kapott helyet ebben a kötetben. Az első - Az Béla királyul való és az Bankó leányárul szép história - egyetlen tréfás hangvételű széphistóriánk, amelyben a király eszén túljáró, férfiruhába öltözött leány próbatételét mondja el a Semptei Névtelen, horvát forrás alapján, de magyar környezetbe helyezve a történetet. A második, Boccaccio egyik története latin nyelvű verses változatának fordítása - Gismunda és Gisquardus -, amelynek átdolgozója Enyedi György prédikátor. A harmadik - Eurialus és Lucretia - Aeneas Sylvius Piccolomini latin nyelvű prózai elbeszélésének verses fordítása, a magyar reneszánsz udvari, főúri szemlélete jegyében. A negyedik szöveg, Gergei Albert olasz széphistória-átköltése, az Árgirus históriája, a XVI. századi magyar reneszánsz műköltészet és a szóbeli énekhagyomány kivételes szépségű ötvöződése. A kötetben szereplő négy széphistória mindegyike fordítás, de nem a mai, modern értelemben vett műfordítás. A XVI. századi átdolgozók, fordítók többé-kevésbé ragaszkodnak ugyan az eredeti szöveghez, de korántsem készítenek szabatos, egészében hű fordítást. Az átdolgozó irodalmi becsvágya, törekvései s írói alkata szerint mindenkor igazít, módosít a szövegen, kihagy neki nem tetsző részeket, másutt pedig hozzátold a maga leleményéből. Ezeket a fordítói-átdolgozói törekvéseket példázzák kötetünk szövegei. Vissza