Kompországi szerelmek

Előszó

Részlet:

Akkoriban az újságok is megírták a furcsa páros szerencsétlenséget: H. László és B. Ilona magyar állampolgárokra valahol a francia Alpokban rádőlt egy barlang. H. László a barátom volt, már az iskolapadot is együtt koptattuk. Ő volt az, aki hetedikben a biológia szertár emeleti ablakából madzagra kötve leeresztette a járdára az emberi csontvázat. Nem lett baj, a szemközti házban lakó fényképész, néhány éve maga is az iskola tanulója, egy ollóval elvágta a madzagot, és a hátsó bejáraton visszavitte a szertárba a szemléltetőeszközt, nem mulasztva el, hogy Lacit barátságosan fenéken rúgja. H. László volt, aki három társával első gimnazista korában létrehozta a SOS egyletet (Segítsd Osztálytársadat Súgással). Az egyletnek részletes alapszabályzata volt, a tagoknak esküt kellett tenniük két ujjukat egy spanyol tőrre helyezve, hogy életük kockáztatásával is súgni fognak a feleltetés során bajbajutott társaiknak. Az eskü szövege alá egy keménytáblás füzetbe mindenki odaírta a nevét, s végül az egészet viaszpecséttel hitelesítették, a tőr vésetét rányomták a viaszra: TOLEDO.
A fegyelmi tárgyaláson az ifjúsági szervezet kerületi titkára volt az elnök. 1950-et írtunk, a fegyelmi bizottságból senki nem röhögött, mikor ez a fiatalember rámutatott, hogy a szervezkedés kétségtelenül fasiszta jellegű, amint ezt a csoport elnevezésében található két nagy S-betű és a Franco-féle fasizmusra utaló TOLEDO szó mutatja. Vissza