Kompországi szerelmek (dedikált példány)

Előszó

Részlet:

Akkoriban az újságok is megírták a furcsa páros szerencsétlenséget: H. László és B. Ilona magyar állampolgárokra valahol a francia Alpokban rádőlt egy barlang. H. László a barátom volt, már az iskolapadot is együtt koptattuk. Ő volt az, aki hetedikben a biológia szertár emeleti ablakából madzagra kötve leeresztette a járdára az emberi csontvázat. Nem lett baj, a szemközti házban lakó fényképész, néhány éve maga is az iskola tanulója, egy ollóval elvágta a madzagot, és a hátsó bejáraton visszavitte a szertárba a szemléltetőeszközt, nem mulasztva el, hogy Lacit barátságosan fenéken rúgja. H. László volt, aki három társával első gimnazista korában létrehozta a SOS egyletet (Segítsd Osztálytársadat Súgással). Az egyletnek részletes alapszabályzata volt, a tagoknak esküt kellett tenniük két ujjukat egy spanyol tőrre helyezve, hogy életük kockáztatásával is súgni fognak a feleltetés során bajbajutott társaiknak. Az eskü szövege alá egy keménytáblás füzetbe mindenki odaírta a nevét, s végül az egészet viaszpecséttel hitelesítették, a tőr vésetét rányomták a viaszra: TOLEDO.
A fegyelmi tárgyaláson az ifjúsági szervezet kerületi titkára volt az elnök. 1950-et írtunk, a fegyelmi bizottságból senki nem röhögött, mikor ez a fiatalember rámutatott, hogy a szervezkedés kétségtelenül fasiszta jellegű, amint ezt a csoport elnevezésében található két nagy S-betű és a Franco-féle fasizmusra utaló TOLEDO szó mutatja. Vissza

Fülszöveg

1935. július 10-én született, tehát "háborús gyerek". Gyerekkorát szülőfalujában, Tárnokon tölti. Kétnyelvű falu, kétnyelvű kisgyerek - bár három évesen "tótul" alighanem többet beszélt... Az apa hadifogságban, a gyerek a kis csapatával a faluszélen gyalogsági ásóval és kézigránáttal játszik: veszélyes, de túlélhető gyerekkor. Innen kerül fel tizenkét évesen falusi ösztöndíjasként a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumába. Később a "klerikális reakció e fellegvárát" olyan eredményesen veri szét az új rendszer, s rakja tele mozgalmárokkal, hogy a kamasz fiú egészen a fővárosi Budai Nagy Antal Gimnáziumig menekül. 1956-ban magyar-történelem szakos egyetemistaként szavalja Debrecenben nagy nyilvánosság előtt a Nemzeti dalt. A forradalom meghatározó élmény számára, ahogy ez ennél a nemzedéknél természetes is. 1958-ban került Sárbogárdra, sokáig ő a Petőfi Sándor Gimnázium tantestületének "díszagglegénye", s közben csoportjával egyre ismertebb lesz színjátszós berkekben. '68-ban nősül, három gyermeke születik, fióknak és pályázatokra ír elsősorban drámákat, de néha tanulmányokat is. Ekkoriban jár a Színművészetire, színházelmélet szakra, s közben persze tanít, rendületlenül. ma is tanít, bár már csak egy osztályban. '90-től színesíti írásaival a helyi sajtót, ez a regény is a Bogárd és Vidékében jelent meg először, folytatásokban. Hetvenévesen pedig elsőkönyves szerző. Vissza