Kőmunkák egy bükkalji faluban

Előszó

Vajkai Aurél 1948-ban - népünk természetismeretéről értekezvén - a következőket írta: "A nép ásvány- és kőzetismeretével részletesebben nálunk még nem foglalkoztak. A kutatás általában az értékesebb fémekhez, aranyhoz, ezüsthöz fűződő hiedelmeket, legendákat gyűjtötte, emellett teljesen elhanyagolta a népi mineralógiát. Így igen bő irodalma van a kincsmondáknak, kincsásának, kisebb a bányákban lappangó szellemeknek, de arról, hogy a házat építő mennyiben tudja az erre alkalmasabb földet mint építőanyagot kiválasztani, micsoda kőzettani ismeretei vannak, a földmíves talajismerete meddig terjed, az edényét, konyháját tisztogató gazdasszony micsoda sikáló porokat különböztet meg stb., sokkal kevesebbet tudunk...Ahogy kutatóink az ásványokkal kapcsolatban a hiedelmeket keresték, éppúgy a hegyek, vizek ismeretében csak az azokhoz fűződő mondák érdekelték...Ismernünk kellene azonban reális földrajzi tudását, mert pld. településében figyelembe veszi a földrajzi viszonyokat, a széljárást, a vízszerzés lehetőségét, egyesek értenek a kútfúráshoz stb., vagyis bizonyos tapasztalati tudást kell feltételeznünk.
Vajkai megállapításai sok vonatkozásban ma is helytállók, ám ha figyelmünket csak a kőzetek ismeretének és felhasználásának kérdéseire fordítjuk, úgy - a számtalan hiányosság ellenére - a korábbinál lényegesen differenciáltabb képet kaphatunk. Az elmúlt negyedfél évtized kutatása számos fontos tényt hozott felszínre, ám ezek szintézise egyelőre hiányzik. Vissza