Előszó
Előljáró szó.
Hallod-e, fiam: Lajoska, Aurél, a ki katonásdit játszol pajtásaiddal és vitézkedel a kis fa-karddal: hallottátok-e hírét Rákóczi Ferencznek, a vitéz kuruczoknak? Meg te, kis...
Tovább
Előszó
Előljáró szó.
Hallod-e, fiam: Lajoska, Aurél, a ki katonásdit játszol pajtásaiddal és vitézkedel a kis fa-karddal: hallottátok-e hírét Rákóczi Ferencznek, a vitéz kuruczoknak? Meg te, kis lányom, rózsaszálam: Aranka és Jolánka, a kik bábut öltöztettek, altatgattok?! Mesélt-e róluk édes apátok, anyátok esténkint, mikor munkájokat bevégezték s veletek együtt pihentek a kis szobában. A hol aranyos fényt hintett széjjel a lámpa világa, és ropogott a rőzse a kis fehér kandallóban!
Tudjátok-e: mi az a magyar szabadság, kik voltak a kuruczok, ki volt Bercsényi és a Vak Bottyán? Akarjátok-e tudni? Akarjátok, igen. Hát jőjjetek velem vissza, kétszáz esztendővel a multba. Szép föld, szent világ tárúl szemetek elé: dobogó, száguldó paripák, hős kurucz vitézekkel, csaták zaja, tárogatók gyönyörű hangja, bujdosók bánatos éneke.
Én már hallom is a lelkesítő éneket: Rajta, kurucz, rajta!
Egyszer volt, hol nem volt... mese, mese. Nem mese ez, igazi történet minden sora, minden betűje. Hallgassátok csak!
Vissza