Várak és erődítmények a Kárpát-medencében - Függelék

Előszó

Az album eredetileg „saját használatra" készült, rajzai mintegy tizenöt év alatt gyűltek össze. Nem tartottam feladatomnak a történelmi információk felsorolását, hiszen a várak és erődítmények ábrázolása foglalkoztatott. A munkát - régészeti, műemléki, építészeti, történelmi, hadtörténeti irányultsága ellenére - képzőművészeti tevékenységem részének tekintem, s nem kívánok a tudományos területekkel konkurálni. A fellelhető, hiteles ábrázolások összegyűjtése volt a célom. Amikor a gyűjtemény kiadásának lehetősége felmerült, komoly problémával kellett szembenéznem. Az üres oldalakra ugyanis „érkezési sorrendben" rajzoltam, ezért időrendi, területi vagy alfabetikus - sorrendbe helyezésük csaknem megoldhatatlan feladat elé állított. Végül - örömömre a kiadó hasonmás kiadás mellett döntött. Az eligazodást mutatók elkészítésével igyekeztünk megkönnyíteni. Ezeket a bevezető írás után találja meg az Olvasó. Bízom benne, hogy a könyv ebben a formában is alkalmas a történelem egy - még nem teljesen feltárt - emlékköre iránt az olvasóközönségben rokonszenvet kelteni, a tudományos világnak egyfajta „nyersanyagot" adni, és mindenki számára esztétikai élményt nyújtani. A szó hagyományos értelmében vett várak, erődítmények sok ezer éves, rendkívül összetett civilizációs jelenséget alkotnak: katonai jelentőségük mellett, sokszor azokkal szerves összefüggésben, a vagyon, a hatalmi koncentráció helyszínei voltak, egyszerre töltve be a gazdasági, igazgatási, ítélkezési székhely szerepét is. Védelmi, raktározási és kaszárnyaszerepükön túl tehát sokszor a reprezentációt is szolgálták. A 18. századtól azonban szerepük fokozatosan megváltozott, míg aztán a 20. században végleg elveszítették eredeti funkciójukat: történelmi múltunk tárgyi lenyomatává lényegültek. A fontos útvonalak közelében - gyakran hegytetőkön - álló épületek vagy maradványaik a természet hangsúlyos alkotóelemeivé váltak. A természet és a civilizáció e különös harmóniája számos mű ihletője volt a romantika korában, úgy az irodalomban, mint a képzőművészetben. Ezek a festői romok mostanra vagy összedőltek , vagy annyira életveszélyessé váltak, hogy konzerválásuk, helyreállításuk időszerűvé vált. A rommá válás természetes folyamata a beavatkozások következtében megszűnt. Az állagmegóvás során azonban sok esetben a műemlékekből emlékművek születtek, amelyek megpróbálták értelmezni a maradványokat, több-kevesebb sikerrel. Abban, hogy a lehető legreálisabb képet kapjunk arról, milyenek is voltak a múlt e tanúi, a helyszíni vizsgálatok mellett a hiteles források tanulmányozása igazíthat el bennünket, amelyek közül a legpontosabbak természetesen a régészeti és műemléki szakfelmérések. A legkorábbi hiteles információkat is tartalmazó képi ábrázolások az 1490-1493 közt megjelent Schedel féle krónikában található Wolgemuth-fametszetek. Az illusztrációkon megfigyelhetjük a gótika ábrázoló művészetének azon jellegzetességét, ahogy apró valóságelemek egymás mellé helyezésével jeleníti meg az ábrázolás tárgyát. Wolgemuth műveinek hitelességét első látásra megkérdőjelezi, hogy a művész nem az általunk megszokott perspektivikus rendszerben rajzolta képeit, hanem a korában alkalmazott axonometrikus elvek alapján alkotott. Vissza