Könnycseppjeim

Fülszöveg

Hellóka, újfent gratulálok és megtanulom kívülről. Nagyon szép és tartalmas és ez az ars poeticánk is lehet, hogy igenis túléljük a tragédiánkat és száz évig élünk bátran, okosan és boldogan. Majd még írok, jó pihenést: Puszi E.
Kedves Kriszti!
Zavarban vagyok. Keringenek a gondolatok a fejemben, de szavakba foglalni sokkal nehezebb.
Egyszer egy bírósági napon készült rólatok egy fénykép. Az étteremben az asztalnál ültetek, egymással szemben, a fényképről szinte a testetek és az arcotok le is maradt. A kép mégis nagyon kifejező: a középpontjában két kéz fonódott össze! Ez a kép nem volt beállított, ez a kép spontán készült. Nem biztos, hogy egy fotókiállításon nyerne, hiszen a fények sem tökételesek, talán még homályos is egy kicsit, de mégis! Aki ránéz, azt gondolja: gyönyörű! Mint az érzelem, amit takar. Nem hivalkodó, hanem csendes, mosolygós és örök.
Sokat gondolok rád! Ági
Krisztikém, úgy érzem, találtál valamit (az írást) amely kicsit könnyít a lelkeden, úgymond a... Tovább

Fülszöveg

Hellóka, újfent gratulálok és megtanulom kívülről. Nagyon szép és tartalmas és ez az ars poeticánk is lehet, hogy igenis túléljük a tragédiánkat és száz évig élünk bátran, okosan és boldogan. Majd még írok, jó pihenést: Puszi E.
Kedves Kriszti!
Zavarban vagyok. Keringenek a gondolatok a fejemben, de szavakba foglalni sokkal nehezebb.
Egyszer egy bírósági napon készült rólatok egy fénykép. Az étteremben az asztalnál ültetek, egymással szemben, a fényképről szinte a testetek és az arcotok le is maradt. A kép mégis nagyon kifejező: a középpontjában két kéz fonódott össze! Ez a kép nem volt beállított, ez a kép spontán készült. Nem biztos, hogy egy fotókiállításon nyerne, hiszen a fények sem tökételesek, talán még homályos is egy kicsit, de mégis! Aki ránéz, azt gondolja: gyönyörű! Mint az érzelem, amit takar. Nem hivalkodó, hanem csendes, mosolygós és örök.
Sokat gondolok rád! Ági
Krisztikém, úgy érzem, találtál valamit (az írást) amely kicsit könnyít a lelkeden, úgymond a fájdalmadon. Sokkal jobb és hatásosabb, mint a gyógyszer, mert úgy gondolom, a leírt gondolatok által a lelked kicsit megnyugszik, mintha VELE beszélgetnél!!! Sok-sok puszi
Judit
Szia, Drága Kriszti!
GyönyöríS, amit érzel, amit gondolsz, és ahogy leírtad. Ma nem akartam sírni, de sikerült. Puszi Neked!!!
Krisztikém, köszönöm, hogy megosztottad velem legtitkosabb érzéseidet, nem nagyon van mit hozzáfűzni. Olyan érzelmi hőfokon élsz, amelyet megközelíteni alig lehet. A művészet hasonló ehhez, az alkotás születik ilyen hőfokon!!!
Szeretettel ölellek Judit
Szia, Kriszti!
Szerintem jó dolog, hogy írsz, talán ki tudod írni magadból azt a rettenetes nagy fájdalmat, amit érzel! Mindig is tudtam, hogy nagyon szereted a férjedet, most pedig látom, hogy mennyire megszenveded az elvesztését! Most csak a múltad, a közös múltatok foglalkoztat, olyan mintha megállt volna az idő a számodra! Próbálsz visszaemlékezni a legapróbb részletekre is, átgondolod, hogy milyen apró dolgokat nem vettél észre, milyen rossznak gondolt dolgok voltak tulajdonképpen jók.
De azért arra vigyázz, hogy mindent a súlyának megfelelően értékelj! Akkor és most! Két különböző időszaka az életednek, amit hasonlítani nem lehet egymáshoz, mert másról szólt! Azok a dolgok, amik megtörténtek, megmásíthatatlanok, amik pedig elmaradtak, azok nem pótolhatók! Nem lehetsz újra gyerek, ha felnőtt vagy, ha megpróbálsz gyermek módjára viselkedni, akkor is felnőtt vagy! Vannak megváltoztathatatían dolgok, és azokkal nem tud az ember mást csinálni, csak elfogadni őket, vagy beleőrülni. Arra kérem az Istent, hogy abban segítsen neked, hogy el tudd fogadni ezt az őrült helyzetet, amibe belekerültél! Én azért bízom az idő „gyógyító" erejében is, és talán eljön majd az a nap, amikor már úgy emlékezel, hogy nem hasad meg a szíved, ha a férjedre gondolsz, hanem a vele együtt töltött szép pillanatok fognak eszedbe jutni. Az, ahogyan gondoskodott rólad és a lányotokról, ahogy nézett Rád, és ettől melegség önti el majd a „megmaradt szívedet".
Angéla Vissza