Könnyek népe

Fülszöveg

Schőn Mária és Bereznai Zsuzsa évek óta tervezgették a hajósi sváb parasztság 11. világháború utáni tragikus sorsának a feldolgozását, 1938-1954 közötti társadalomtörténetének feltárását a szóbeli visszaemlékezések és a népi írásbeliség fennmaradt dokumentumai segítségével. Interjúk készültek a túlélőkkel és családtagjaikkal, gyűjtötték a családokban megőrzött hivatalos iratokat, fényképeket, levelezéseket, különféle feljegyzéseket, a hadifogságból vagy a lágerekből hazahozott, maguk által készített tárgyakat. Az asszonyok énekes füzeteiben az új idők dalait is lejegyezték: az elhagyott hazáról szóló énekeket, a keserves sorsukat megéneklő dalokat, sokszor az egymás füzetéből átmásolt verseket. Ezek a kéziratok nem egy esetben a Hajósról az ukrajnai lágerig tartó utat örökítették meg, naplószerűen felsorolják a falu történéseit, elbeszélik a kényszermunkatábor mindennapjait, a rabszolgaként sínylődő emberek feledhetetlen érzéseit. Nem egy hajósi férfi és asszony német vagy magyar... Tovább

Fülszöveg

Schőn Mária és Bereznai Zsuzsa évek óta tervezgették a hajósi sváb parasztság 11. világháború utáni tragikus sorsának a feldolgozását, 1938-1954 közötti társadalomtörténetének feltárását a szóbeli visszaemlékezések és a népi írásbeliség fennmaradt dokumentumai segítségével. Interjúk készültek a túlélőkkel és családtagjaikkal, gyűjtötték a családokban megőrzött hivatalos iratokat, fényképeket, levelezéseket, különféle feljegyzéseket, a hadifogságból vagy a lágerekből hazahozott, maguk által készített tárgyakat. Az asszonyok énekes füzeteiben az új idők dalait is lejegyezték: az elhagyott hazáról szóló énekeket, a keserves sorsukat megéneklő dalokat, sokszor az egymás füzetéből átmásolt verseket. Ezek a kéziratok nem egy esetben a Hajósról az ukrajnai lágerig tartó utat örökítették meg, naplószerűen felsorolják a falu történéseit, elbeszélik a kényszermunkatábor mindennapjait, a rabszolgaként sínylődő emberek feledhetetlen érzéseit. Nem egy hajósi férfi és asszony német vagy magyar nyelvű versben örökítette meg azt a szenvedést és fájdalmat, amit már elfelejteni soha nem lehet.
Szalai Sándor grafikusművész pedig a visszaemlékezések segítségével azokat a történelmi képeket rajzolta meg, melyekről fotódokumentáció nem vagy csak igen ritkán készülhetett. Ezáltal vizuálisan is megjeleníthető az a dráma, amelyet a világháború ytán született generációk már elképzelni sem tudnának.
A németség XX. századi sorsának feltárása hozzájárul ahhoz, hogy a magyar történelem a valóságot tükrözze.
Ez által Hajós sváb népe végérvényesen megkaphatja azt az erkölcsi elégtételt, amely évtizedeken át beárnyékolta a város múltját, a hajósi emberek életét. Az igaztalan vádakkal szembeállítjuk a történeti források szinte végtelen, eddig feltáratlan sorát és a hajósi visszaemlékezek igazát.
Befeznai Zsuzsanna (1957)
Néprajzkutató főmuzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa. Fő kutatási témái:
népielbeszélő-kultúra, vallási népélet, a népszokások világa.
„Ez a könyv emlékezésfüzér a hajósi sváb-magyarság XX. század közepi sorsáról: életük keserves gyötrelmeiről és megsemmisítésük számtalan módjáról. Elűzetés otthonaikból - a haza iránti fájdalmas szeretetről Megaláztatásaik végtelen folyamáról. Történeteik kulcsszavai: a házunkból kidobtak a falunkból elüldöztek elbujdostunk de visszaszöktünk Ök visszadobtak és sokan soha de soha vissza nem tértek "
(Bereznai Zsuzsanna)
Schőn Mária (1943)
Magyar-német szakos középiskolai tanár, néprajzi gyűjtő, helytörténeti kutató. 1983 óta foglalkozik Hajós népéletével, a helyi sváb-alemann nyelvjárás kutatásával.
„Mikor Anyám írásokat olvasott a 11. világháború utáni történésekről, a véleményét mindannyiszor így summázta: Ez nem így volt, nem ez az igazság. Amikor belefogtunk e könyv írásába, az volt a vágyam és szándékom, hogy mi egy olyan könyvet írjunk, amire Anyám az égi rónából azt üzenné: Igen, ilyen volt az életünk így igaz, ahogy itt meg van írva "
(Schőn Mária)
Szalai Sándor (1958)
Földrajz-rajz és hittan szakos tanár, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa. Művészeti tevékenységének fő területei:
grafika, festészet, tűzzománc, szobrászat, kisplasztika, versírás és előadóművészét.
„A hajósi sváb földműves emberek élete azt példázza: minden üldöztetésben, szörnyű nélkülözésben, megaláztatásban, kényszermunkatáborok kínzásaiban, a bujdosások-ban hűségesek maradtak Istenhez, hazájukhoz, embertársaikhoz, önmagukhoz. Tanító üzenetük ma is aktuális: csak az egyenes, tiszta jellemű ember képes a jelenkor kihívásaira helyesen felelni, még olyan áron is, ha áldozattá válik: így megtartva az Istentől kapott emberséget, amelyből a soha el nem múló szeretet fakad."
(Szalai Sándor) Vissza