Ember és kutya

Fülszöveg

"De előbb ejtsünk néhány szót a jutalomról és a büntetésről. Széles körben elterjedt tévedés, hogy az utóbbi hatásosabb, mint az előbbi. Sok nevelési folyamatnál, főként ami a szobatisztaság elérését illeti, legjobb, ha egyáltalán nem is kerül sor a büntetendő cselekmény elkövetésére. Ha például a körülbelül három hónapos kutyát az ólból magunkhoz vesszük a szobába, tanácsos az első órákban állandóan szemmel tartani, és mihelyt nekikészül, hogy akár folyékony, akár szilárd halmazállapotú corpus delictit produkáljon, tüstént szakítsuk félbe ez irányú tevékenységét. Vigyük ki a lehető legsebesebben a szabadba, mégpedig - és ez nagyon fontos - mindig ugyanarra a helyre. És ha aztán ott megteszi, amit tennie kell, akkor úgy dicsérjük és bámuljuk meg, mintha a világ legnagyobb hőstettét vitte volna végbe. Ilyen bánásmód mellett a kutyakölyök elképesztően hamar megérti, hogy mire megy ki a játék. És ha ráadásul még pontos időhöz is kötjük a levegőzést rövidesen nem akad többé semmi eltakarítanivalónk."
"Beléptem a kapun, de mielőtt időm lett volna becsukni magam után, Bully hangos ugatással nekem rontott. Ekkor azonban felismert, meghökkent, egy pillanatra zavarba jött, majd ismét rázendített, kitolakodott mellettem a kapun, kirohant az utcára, egyenest a szemközti szomszéd háza elé, ahol is dühöngve tovább ugatott, mintha eredetileg is ezt tervezte volna."
" A kutya elég nyiszlett volt és nagyon gyáva, a macska erős és bátor. Sokkal idősebb is lehetett a kutyánál, nyilván már a kölyök iránt is enyhén anyai színezetű érzelmeket táplált. Nemcsak játszottak egymással, hanem mindkettő igen nagyra becsülte a másik társaságát is, úgy, hogy gyakran lehetett látni, amint együtt sétáltak a kertben vagy a falu főutcáján. Ez a furcsa állatbarátság a végső, döntő próbát is kiállta." Vissza