Nagy a sátán birodalma

Fülszöveg

Kontra Ferenc, miként eddig folyóiratokban olvasott elbeszélései is már jelezték, ez a novellagyűjtemény pedig megerősíti, erőteljes elbeszélő tehetsége irodalmunknak. Azok közé sorolható, akik tudnak a szó legnemesebb értelmében elbeszélni. S ez nem lebecsülendő erénye egy írónak manapság sem! Amikor ezt leszögezem, akkor többek között arra is gondolok, hogy az "elbeszélni tudni" állításon nemcsak a mesélés képessége értendő, hanem a világismeret adott s nem is alacsony foka. Ebből az utóbbiból következtetve ki azt állítom Kontra Ferenc elbeszéléseinek javával kapcsolatban, hogy azoknak fő erénye éppen az írónak a valóság ismeretéből adódó, esztétikai minőséget is jelentő szépírói többlete. Azt is érzékelni lehet ugyanakkor, hogy Kontra Ferenc eszmei "iránya"-irányzatossága elsősorban abban a leplezetlen írói érdeklődésben nyilvánul meg, amellyel a tárgyi világgal, az élet (ezen belül a legjobban ismert baranyai hétköznapok) részleteivel, apró mozzanataival érintkezik, amellyel azt figyeli, és szépíróként megismerni és alkalmazni igyekszik. Specifikuma ugyanakkor a lírai attitűd is: a lírikus közelítés mindenképpen színezi Kontra Ferenc epikáját. Feltűnően érdekesnek tartom - most már egészen közelről nézve a novellákat -, hogy Kontra Ferenc milyen gondos figyelemmel beszél arról a korról, amelyet a háború végével és a béke kezdetével lehet jelezni, tehát arról a korról, amelyről közvetlen élményei nincsenek, de amelyről mégis annyit tud, s mi több: tán többet is, mint a szemtanúk szoktak tudni!
(Bori Imre recenziójából) Vissza