Karácsony/Jóska fillérei

Előszó

Részlet a Karácsony c. kötetből:

"Boldogtalan menyecske lett a jó Panna cselédleányból.
Kőművesek jöttek az acsádi pusztára, mert az uraság nagy tehenészetet tartván, istállókat építtetett A kőműveslegények ott tanyáztak, ahol Panna szolgált. Az egyik valahogyan megtudta, hogy Pannának éppen most adta ki a jussát a testvérbátyja, kezdett forgolódni a leány körül. Az pedig hamar határozta magát arra, hogy az elég csinos ember felesége legyen.
Mire feltűzték az épületre a bokrétát, egyben megtartották az esküvőt is. Szép dolog volt ez nagyon, csakhogy a boldogság nem volt állandó.
A városba került most Panna asszony. Eleinte nagyon víg életet éltek. Berendezkedtek szépen, maradt még négyszáz korona készpénz. Az ura elvitte hol ide, hol oda mulatni. Észre se vette Panna, hogy ez a sok mulatozás nem az ura keresményéből telik, hanem az ő pénzén mulatnak. Soha sem jutott eszébe, hogy kérdezni kellene: hol van az ő pénze? Hiszen van ura, gondoskodik az róla!

Részlet a Jóska fillérei c. kötetből:

"Jóska hét testvér közül a legfiatalabb volt. Nénjei már mind férjes asszonyok, az egyik bátyja is családos ember volt, mikor ő született. Anyját akkor már öregasszony számba vették; nem is volt már gyermeke tizenkét év óta, mikor egyszerre csak vissza kellett hozni a bölcsőt a legfiatalabb menyecske leányától.
Nem lehet rossz néven venni szegény öreg asszonytól, hogy nem igen örült a kis jövevénynek. Mondta is: «Eleget bajlódtam a hattal, most meg a tizenkétévi szünet után a hetedik, mikor maholnap ötven esztendős vagyok.»
Az ura csak nevette: de ha éjjel sírni kezdett az apró jószág, akkor bedugta fülét, ne hallja. A két még otthon levő bátyja morgott, hogy még éjjeli nyugalmuk sincsen. Legjobban haragudott reá legkisebb bátyja, mert anyja mindig annak adta: altassa, ringassa, cipelje. Vissza