Könyvbölcsőm

Fülszöveg

Egy fiatal, érzékeny irodalmár rendhagyó - első - kötetét tartja kezében az olvasó. Könyvét Erős Kinga mélyen személyes írással kezdi - vallomás az időről, és a végességről, a végtelent véges szakaszokra osztó időről. Eszménye e véges létben költőien lakozó ember (Hölderlin) - a 'költőien lakozik' kifejezést szó szerint és komolyan kell venünk; a szerző főleg az érdekli, hogyan formálódik esztétikummá, műalkotássá az élet. Ne rigorózus irodalomtörténeti vagy kritikai elemzésekre számítson tehát az olvasó - Erős Kinga irodalomtörténeti írásai jórészt az értelmező esszé határán járnak: mű és sors, mű és szerep kérdései nem idegenek tőle, főleg ha a múlt század első felének sikeres, de mára elfeledett asszonyíróinak - Erdős Renée, Tormay Cécile, Földes Jolán - életműveit kérdezi. Lehetséges, hogy a szokottnál több nőalkotó - e helyt Szabó Magdától Charlotte Brontén át Tóth Erzsébetig, Ekler Andreáig - szólította meg az irodalmárt, azonban ne gyanakodjunk feminizmusra, még csak női szolidalitásra se. Természetes gesztus ez részéről, ugyanilyen természetes mohósággal és a felfedezés örömével fordul a kortárs 'férfi írók' művei felési, Lázár Ervintől, Határ Győzőtől Szentmártoni Jánosig, Bodor Ádámtől, Szakonyi Károlytól Léka Gézáig, Rott Józseftől Pilinszky Jánosig, Karátson Gáborig. Erős Kinga rokonszenves nyitottsággal vallja, hogy az értékpluralizus a mai magyar irodalomnak is természetes állapota, az irodalmárnak pedig az is föladata, hogy a művek szövevényes hálózatában megtalálja és valóban közvetítse az értékek sokféleségét. Ezért oly meggyőzően sokszálú és sokszínű Erős Kinga Könyvbölcsőm című debütáló kötete. Vissza