Előrelátás, jövőbelátás és a meteorológia

Előszó

Arisztotelész metafizikájában a mindennapok tapasztalatából indult ki. Kövessük példáját, és induljunk ki mi is abból a tapasztalatból, hogy néha szükségünk van előrelátásra. Motoros jármű vezetőjének kanyar előtt nem ajánlatos előzésbe kezdeni, mert a kanyar korlátozza az előrelátását. Ugyancsak korlátozza az előrelátást, ha köd van az úton, vagy felhőszakadás; utóbbi esetben célszerű a legelső parkolóhelyre kihajtani, és megvárni, amíg lecsendesedik a heves záporeső.
Bizonyos esetekben a meteorológia segíthet az előrelátásban. A 24-36 órás előrejelzésekben figyelmeztethet például arra, hogy hófúvás nehezíti a közlekedést, tehát akinek nem létfontosságú az utazás, ne induljon el járművével. Vagy eső várható, tehát nem érdemes permetezni, mert az eső lemossa a permetet. Erős vihar várható, ezért veszélyes toronydaruval dolgozni az építkezésen. A példákat bárki folytathatja a saját tapasztalatai alapján.
Az előrelátás és a jövőbelátás rokon fogalmak olyannyira, hogy egymás szinonimái is lehetnek: valamit előre látni, annyi, mint látni a jövőt. Általános emberi tulajdonság, hogy szeretnénk tudni a jövőt. Ha végig gondolnánk, hogy milyen következménnyel járna, ha mindig tudnánk előre a jövőt, kicsit megborzadnának, talán valaki annyira megrémülne, hogy inkább az öngyilkosságot választaná. Ezért gyakran szerencsénk, hogy jövőbelátásunk korlátozott. Miért? Mert tudásunk is korlátozott, és nem tudjuk, hogy egy eseménynek áttételesen milyen következményei lehetnek: ami szerencsétlenségnek látszik, más oldalról éppen a javunkat szolgálja, és fordítva, amit szerencsének tartunk, ha bekövetkezik, akkor óriási bukás lesz belőle. Vissza