Kórbonctan I.

Előszó

A magyar orvostanhallgatók a kórbonctanból alapismereteiket hosszá idő óta Buday Kálmán Kórboncolástanából merítették. Ennek a kitűnő tankönyvnek1 utolsó kiadása 1929-ben jelent meg. Mindinkább szükségessé vált korszerű tankönyv kiadása. Ennek a szükségletnek igyekeztem könyvemmel eleget tenni. Jelenleg nemcsak idehaza, hanem külföldön is tankönyvhiány mutatkozik. A háború előtt megjelent tankönyvek elavultak, új könyvek kiadása nagy nehézségbe ütközik. A nehézségek főleg ott mutatkoznak, hogy megfelelő illusztrációk készítésére alig van lehetőség. A háború alatt hazai, de sok külföldi intézetnek is optikai berendezése elpusztult, a fényképezéshez szükséges anyag sem áll rendelkezésre, gyűjteményeink nagy része megrongálódott, vagy elpusztult.
Külföldi viszonylatban a kórbonctan tankönyvei közül a következők érdemelnek különös figyelmet: Aschoff: Pathologische Anatomie (Fischer, Jena, 1936.), Kaufmann: Lehrbuch der speziellen pathologischen Anatomie, (De Gruyter, Berlin 1940.) Bibbert: Lehrbuch der alig. Pathologie Hamperl átdolgozásában. (Springer, Berlin 1942.) Nem tankönyv, hanem a legrészletesebb forrásmunka LubarschHenke: Handbuch der spez. path. Anatomie und Histologie 14 kötetes nagy munkája (Springer, Berlin 1924-37). Francia viszonylatban Roussy, Leroux, és Oberling: Précis d'Anatomie Pathologique című tankönyvét kell kiemelnünk.
Az orosz kórbonctanok között Abrikossoff Osznovi Obsei Patologicseszkoi Anatomii, Moszkva 1944 és Dawydowskie kórbonctana minden elismerést megérdemel. A kórbonctannak és az orvostudománynak az utóbbi években tett haladását mégis legjobban visszatükrözik az angol és amerikai tankönyvek. Beattle és Dickson: A Textbook of Pathology (London Heinemann) 1943-ban jelent meg. Vissza